Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - Jausz Béla: A középiskolai német nyelvoktatás két kérdéséhez
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 209 a súlyosan gátló tényezőre, amelyet az újabb 26-os heti óraszám sem küszöbölt ki.4 Az óraszám ügyével, mint a németnyelvi oktatás „rákfenéjével“5 6 ezelőtt 3 évvel magam is foglalkoztam egy felolvasásomban, amelyet a Református Tanáregyesület 1929-i közgyűlésén a nyelvi szakosztályban tartottam, akkor, amikor a legújabb reform még csak jelezve volt. Rámutattam az 1924, illetve 1926-os tanterv hibáira, főleg a VII—VIII. osztály heti 2 -2 óráját és a helytelen óraelosztást kifogásolva. Azóta az 1930-as reform a németet az I. osztályba vitte le heti 5 órával s ugyanennyit juttatott a II. osztályban is, viszont a latint szorította fel a III-ba. — Nem célom itt kitérni arra a mindenesetre fontos és vitatható kérdésre, vájjon egyáltalában helyes-e a középiskola legalsó egy vagy két osztályában akár holt, akár élő idegen nyelv tanítása®, azonban egy körülményre mégis rá kell mutatnom. Annak, hogy ezután nélkülöznünk kell a németnyelvi oktatásban azt a könnyebbséget, hogy a német (indogerman) grammatikai fogalmak megmagyarázásával és beidegzésével az előző két év alatt szerzett latin grammatikai ismeretek alapján nem sokat kellett törődnünk7, még más, nem kicsinylendő hátránya van. A túlterhelés megint csak növekedett az új beosztással, mert míg a latin grammatikai tudás mégis csak támogatta a német nyelvtani tudást, ez fordítva nem fog állani oly mértékben.8 Mindezektől a vitatható, azonban mégis csak lezárt kérdésektől eltekintve, tény az, hogy a németnek az I. osztályba történt levitelé- vel a reálgimnázium olyanfajta iskolatípussá vált, amelyet a porosz tanterv külön kategóriába sorol : Anstalten mit einer neueren Fremdsprache als grundständiger Sprache (Reform realgymn., Ober-real- schule, Deutsche Oberschule). — De viszont hol van a mi reálgimnáziumunk ezeknek az iskoláknak első modern nyelvi óraszámától ! 4 Csak mellékesen jegyzem meg, hogy nem óhajtok kitérni e cikkemben azokra a szintén fontos problémákra, amelyek pedig szorosan ehhez a tárgyhoz tartoznak, mert helyszűke miatt kellett korlátoznom a mondanivalóimat két kérdésre. 5 Kemény Ferenc fent idézett cikke, 35. o. 6 Utalok itt egyrészt az alább közlendő új osztrák középiskolai tantervre, amely határozottan e megfontolás eredményét mutatja, másrészt Kemény Ferenc idézett cikkének 37. oldalán a 11. pontban foglaltakra. 7 Bár — amint Gombocz is megállapítja idézett Cilikében — a latin nyelvtani tudás a középiskolában tanított indogermán (neolatin, német és angol) nyelvtanok közül a német nyelvtani tudást támogatja a legkevésbbé. Különben is Gombocz ebben a körülményben látja az akkor még (5 éves német oktatásnak abszolúte is kevesebb eredményét a francia, olasz vagy angolénál. 8 ,,A latin káros befolyásától“ valóban meg is védjük a még gyengébb nyelvérzékű gyermeket, amint ezt a reform megalkotója remélte (lásd OKTK. LXIII. évf. 217. o.), de hogy a germanizmusoktól miképpen fogjuk megóvni ugyanazt a korosztályt, azt nem tudom.
