Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 1. szám - Bessenyei Lajos: A klasszikus nyelvek mai tanításáról középiskoláinkban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 13 De szólanunk kell még az előbb említett két VKM. rendelettel kiadott tantervi intézkedésekről is, legalább is azokról, melyekkel a latin- és görögirodalomból tárgyalásra kerülő írókat megállapították, olvasandó műveiket és tanítási sorrendjüket megszabták. Nem akarok most itt azon részletes fejtegetésbe belebocsátkozni, mely elmondaná, hogy ezen auktorok olvasását, illetőleg egymást követő rendjét vagy nyelvtörténeti, vagy irodalomtörténeti szempontok szabályozhatják, de semmiképpen sem dönthet e tekintetben az ötletszerűség. Már pedig a mostani rendnél jogosan tehetjük fel a kérdést : miért kellett a latin és görög auktorok azon csoportosítását, amit nem is évtizedes, hanem majdnem évszázados tapasztalat szemelt ki és hagyott jóvá, felforgatni és szinte „mert nekem az úgy tetszik“-féle módon összezavarni ? Emellett az eddigelé évenként szokásos 2 auktor helyett 3-at, sőt — „korrendum dictu“ 4-et is kellene olvastatni (v. ö. a VII. és VIII. osztályban a görög és latin olvasmányi anyaggal). Igaz, ezt már az illetékes tényezők is megsokalták és kiadták a szükségesnek mutatkozó helyesbítést.7 A mi egyesületünk kezdettől fogva nem tudott kibékülni az auktorok ezen rendjével és több közgyűlésen egymásután foglalkozott a nyelv- és történettudományi szakosztály e kérdéssel és mindannyiszor kicsendül az ott hozott határozatokból a mai állapottal való teljes elégedetlenség.8 Szükséges volt ezeket a praemissákat elmondani, hogy a helyes conclusiót a görög és latin mai középiskolai tanítására nézve levonhassuk. A görögnél a mai heti óraszám és osztály-elhelyezés mellett igazán eredményes munkát nem lehet végezni. A nyelvtani előkészítést a múlthoz képest meggyorsították, vagyis az elvégzendő grammatikai anyagot az V. osztályban megnövelték, nyilván azért az 1 óratöbbletért, amivel az azelőtti heti 5 órát 6-ra emelték fel. Nem gondolták meg viszont, hogy, míg azelőtt a görögpótló az osztály egy részét — még pedig rendszerint a gyengébb felét — elvonta a görög tanulásától és így a megmaradt fél értelmi színvonala automatikusan emelkedvén, a görög tanítása jelentékenyen könnyebbedéit, addig most, miután mindenki köteles görögöt tanulni, s így a teljes létszámú osztállyal kénytelen a görög tanár küzködni, végeredményben ez a heti 1 óratöbblet még arra sem elégséges, hogy ezt a létszámbeli szaporulatot, helyesebben : tanítási ballasztot kiegyenlítse. Ma voltaképpen kevesebb anyagot kellene kitűzni és lám, ezzel ellenkezőleg : többet kell elvégezni. Az irodalomnál pedig a régi tanterv legalább a költők királyát, Homérost bőségesen engedte letárgyaltatni a VII. és VIII. o.-ban, ellenben ma a szószoros értelmében „sokat markolunk és keveset fogunk“. Kapkodunk az írók tanításánál, úgyhogy tanár és diák lihegve rohan előre és gyümölcsöző elmélyedés helyett meg kell elégednünk felületes elsietéssel. 7 Hiv. Közlöny. 1930. 11. szám. 540/05/163—1930. sz. V. K. M. r8 V. ö. évkönyveink 1924 25-ik évf. 50-ik, 1925 26-ik évf. 31-ik, 1926 27-ik évf. 63-ik lapjait.
