Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 6. szám - vitéz Bessenyei Lajos: Elnöki megnyitó az ORTE ceglédi közgyűlésén
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 171 Elnöki megnyitó az ORTE ceglédi közgyűlésén. Tisztelt Közgyűlés ! Midőn most először intézek egyesületünk elnöki székéből megnyitó beszédet tisztelt tagtársaimhoz, emlékezetem önkéntelenül is visszaszáll a múltba, a kezdethez, a megalakuló közgyűlésig. Kerek 30 évvel ezelőtt, 1902 április 2-án és 3-án, folyt le Debrecenben az Országos Református Tanáregyesület megalakulása. Mint fiatal helyettes tanár részt vettem azon magam is. Sok-sok tag megjelenése, ezeknek ünnepélyes és díszes fogadtatása, két napon keresztül tartó közgyűlési programm, lelkes hangulatú társasebéd, a városi színházban este műsoros előadás, utána reggelig tánc, közgyűlés végeztével kirándulások : ezek csak a legfőbb mozzanatok, melyeket kiemelek a gazdag krónika eseményhalmazából. De ezek csupán külső adatok. Azonban a belső, a lelki jelenségek világára is fényt vet az akkori főjegyző a maga összefoglaló leírásában, amikor örömmel sorolja fel a tagok egyetértését, a határozatok egyhangú értelemmel történt meghozatalát, a választásoknak közfelkiáltással való lefolytatását, a mindenkit elfogó bizakodó, emelkedett hangulatot. Néhaivaló nagynevű elnökünk, Dóczi Imre, is méltán és jogosan mondhatta el ezen első megnyitó beszédében a következő szavakat : „Érzem e pillanat fontosságát s az országos egyesülés eszméjének felemelő hatása alatt lelki örömmel és a magyar református nevelésügy jövőjébe vetett bizalommal üdvözlöm a t. kartársakat...“ Minden hivalkodás nélkül jelentem ki én is : érzem e pillanat fontosságát, most, amikor először szólok elnöki minőségemben országunk református tanárságához és bizalmam nem rendült meg a magyar nevelésügy jövőjében. Tudom, hogy ma ezt hirdetni, református iskoláink számára szép és boldog jövőt jósolni, összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint volt 30 évvel ezelőtt. Hiszen akkor még az ezeréves határok környezték hazánkat és a gyorsuló iramodásbán előretörő fejlődés a közel jövő olyan képét vetítette az álmodozó, rajongó hazafiak képzeletének a fényes vásznára, mely 20—30 milliós magyar nemzetről, Nagy-Magyarországról ábrándozott: ma pedig a trianoni békekényszer sötét tragédiája következtében csonkání
