Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Levius Ernő: A középiskolai fizikatanításról
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 159 szép irodalmi képzettséggel rendelkeznek •— a történelmet komoly tudományos nívón tanulják, mig ezzel szemben a fizika számukra a Röntgen-sugárzás és az elektroncső felfedezésének tudomásulvételéig terjed. A fénytant még most is éterrezgések alapján tanulják, holott ez a hypotetikus anyag valóban nem is létezik s definíciója nem áll összhangzásban a fizika egyes alapvető tényeivel. Egy érettségizett lelki világában még ma is az elektromos szikrák —• Tesla—• Röntgen kísérletek jelentik az elérhető fizikai eredmények csúcspontját és sejtelme sincs arról a szinte elképzelhetetlen haladásról, amelyet a fizika az utóbbi három évtized alatt tett. Meglehetős rossz hatása van ennek a pályaválasztásnál. Sokan félreismerik a fizikát mint tudományt, azt gondolják, hogy az mindvégig egyszerű kísérletezésből áll s minthogy erre hajlamot éreznek, beiratkoznak pl. fizikus tanárjelöltnek az egyetemre. S csak a harmadik félév közepén derül ki, hogy az igazi fizika tanulásához nincs kedv, vagy tehetség. A középiskolákban ma még általában szokásos tárgyalásmód következménye az, hogy az egyetem s a középiskola között túl nagy űr tátong. Emiatt a fizika-szakos hallgatók (különösen ha a parallelszak kémia, nem matematika) igen nagy nehézségekkel küzdenek az első, de különösen a második évi tanulmányok alatt. Mindezen problémák csak úgy válnának megoldhatókká, ha a tanterv anyagát kibővítenék s a tárgyalásmódot megváltoztatnák. Ez előbbi jelenleg abszurdum, hiszen az anyag enélkül is túlnagy két év számára. Némi átcsoportosítással még is meg lehetne oldani a kérdést. A változtatás a mennyiségtan tantervben is okozna annyi változást, hogy a differenciál-integrálszámítás a hatodik osztály anyagának végére jutna. Ezen előtanulmány képessé teszi a tanulókat a fizikai jelenségek •— de különösen a mechanika — analytikus tárgyalására. Ez elsősorban időtakarékosságot jelent, mert így minden általánosabban, egyszerűbben s főleg rövidebben tárgyalható. Másodsorban megszoknák a tanulók az analyzisnek fizikai problémákra való alkalmazását. Ez utóbbi viszont az egyetemi tanulmányok minden nehézség nélkül való megértését tenné lehetővé. A hetedik osztályban legelőször csillagászati alapismereteket lehetne tanítani s ennek helyére, a nyolcadik osztály végére lépne a fénytan. Ez lehetővé teszi azt, hogy a fényjelenségeket legalább is elektromágneses alapon tárgyaljuk. Ennek keretében kellene néhány órát szánni a spektumok szerkezetének Rohr-féle alapon történő megtárgyalására s az újabb atomelméleti eredmények vázlatos közlésére. Ezenkívül minden külön fejezetben fordítani kellene nehány órát az azon téren történt fontosabb, újabb eredmények megbeszélésére. Ilymódon a tananyag növelése elkerülhetővé válik, viszont minden valószínűség szerint sokkal nagyobb érdeklődést váltana ki a tanulókból, mint most. Ez pedig emelné az osztály nívóját s a tanár feladatát is megkönnyíti. Szeged. Levius Ernő.
