Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Jausz Béla: Goethe
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 135 meríthetett. így jön létre a Götz, szabadságvágyának, forrongó gondolatainak e karakterisztikus terméke. És érdekes, hogy nemcsak ezeket az elvontabb természetű, magasabb rendű lelki harcait vetíti ki ebben a művében, hanem egy szerelmi emlékének keserűségét is itt éli ki. A Friederike Brionnal megokolatlannl és hűtlenül megszakított viszony okozta lelkiismeretfurdalások testesülnek meg a Götz Weislingenjében, s ez a keserű lelki vívódás éli ki magát Clavigo- ban. A frankfurti évek emésztő kielégítetlensége, az a körülmény, hogy sehogy sem tud beleszokni polgári hivatásába s a végeredményében kisszerű frankfurti életbe, változó szerelmi viszonyai, amelyek sok keserűséget okoztak neki, a Lili Schönemannal való jegyesség, amellyel mintegy erőszakosan a polgári élethez akarta magát kötni, mindezek a lelki forrongások eredményezik költészetének, különösen lírájának magsra lendülését, amely ez időben éri el a fejlődés első magaslatát. Míg Friederikéhez írott költeményei teljesen líraiak, harmonikusak, addig a Lilihez írottak, ép e viszonynak a leány viselkedése következtében beállott kiegyensúlyozatlansága folytán inkább drámaiak, minthogy egy — bár jórészt csak tudat alatt folyó — belső konfliktusnak eredményei. Ugyancsak feltűnő, hogy önnönmagát nem annyira lírai költeményeiben szólaltatja meg, hanem drámai alakjaiban ; a már előbb említett Weislin- genen és Clavigon kívül a Stella Fernandoját és Claudine von Villabella Crugantinoját nagyjában magáról mintázta, vagy legalábbis sokat ruházott rájuk magából. Wertherjében is sokat találunk belőle, hiszen Lotte Buff iránt érzett szerelmének vívódásai főmotívuma ennek a regényének. Egyébként a Wertherben is küzd és harcol részint a korabeli társadalom ellen, amely rendi különbségeivel teszi lehetetlenné az alulról felfelé törekvők társadalmi elhelyezkedését, másrészt az irodalmi stílus és a nyelv kötöttsége ellen. Belső vívódásainak e kirobbanásszerű kivetítéseivel, főleg a Götz széleskörű hatásával lesz a Sturm und Drang egyik legjelentősebb képviselőjévé, a német irodalom egyik nagy forradalmának harcosává. De a harcok és küzdelmek nem hozzák meg a vágyott kielégülést, e költői kivetítések nem teljes mértékű kiélései a küzdelemnek, a nyughatatlan lélek nem talál önmagára. Elmenekül Frankfurtból, mivel új élet után vágyik, arra, hogy az életet minden vonatkozásában, mélységeiben ismerje meg ; más munkásság, más tevékenység után sóvárog, amely nagyobbszerű, neki megfelelőbb és éppen ezért teljesebb. Az élettel való megbirkózás nagyobb arányú, több eredménnyel kecsegtető lehetőségeit keresi és találja meg Weimarban. Az itt eltöltött idő első éveiben mintha mégegyszer diákéveit élné át; udvari ünnepélyek, mulatozások nyújtanak neki alkalmat arra, hogy megismerje az életnek gondtalan, derűs oldalát. Majd a Steinné iránt érzett barátság és szerelem az, amely megtisztítja forrongó lelkét a salaktól, felemeli, nemesíti, másrészt pedig mindinkább növekvő hivatali elfoglaltsága enged számára bepillantást az állam, í*
