Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 5. szám - Jausz Béla: Goethe
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMEK 133 Goethe. A Goethe-kommentátoroknak, magyarázóknak, kutatóknak, emberi és költői értékét mindenféle lehető szempontból vizsgálóknak száma ezernyi ugyan s egész tekintélyes könyvtárat tesznek ki a róla megírt értékes és néha bizony kevésbbé jelentős kötetek, halálának százéves fordulója mégis önkénytelenül is arra készteti az embert, hogy elreflektáljon e tüneményes szellem életéről, emberi és költői nagyságának formáiról, hogy elmerülve lapozza végig szelleme legkülönbözőbb termékeinek szinte végeláthatatlan sorát. A hétköznapi szürke ember csodálatával szemléljük az örök és változatos emberi léleknek e tüneményes megtestesítőjét, de egyszersmind az átlagembernek, a magában művészileg improduktív, de mégis a szépet sóvárgón vágyó lélek talán kicsinyeskedő, de megbocsátható — mert megnyugtató — kutatásával keressük azt, ami a magunk szűkös viszonyú életével, küzdelmes kis harcával, egyszerű vágyaival közös és azonos az átlag-emberek tömegéből kiemelkedett ember nagyobb méretű, élettel teljesebb életében. Nem a héroszt keresi a ma gyermeke Goethében, hanem az embert. S a XX. század sokat hányatott fia, aki végigharcolta egy, a történelmi idők minden válságos idejét messze felülmúló, az egyest és a közt egyaránt súlyosan érintő krízisét és éli még ma is ezt az álhumanizmus jelszavaival agyonnyomorított, agyoncivilizáltan modern életet, a felületes szemlélő csendes irigységével gondol a sors e különös kegyeltjére, aki egy munkában és dicsőségben eltöltött hosszú élet alatt úgyszólván mindent elért, amit kora viszonyai lehetővé tettek. Hiszen kijutott Goethének mindenből: a természet megáldotta testi szépséggel, tüneményes tehetségekkel, amely tehetségeknek egyike-másika külön-külön is nagy művészt, tudóst adott volna ; élete külső folyása a lehető legszerencsésebb volt, soha nem ismerte a nélkülözést és szegénységet, sőt polgári sorból egy kis állam mindenható minisztere, a fejedelem meghitt barátja lett; tisztelték, becsülték és megérte azt, ami a legnagyobbak közül is csak keveseknek adatott : megérte a világhírét. És mégis. Az életét, költészetét vizsgáló, kutató szem előtt feltárulnak e nagy embernek rejtett harcai, küzdelmei, szenvedései, gyötrelmei, amelyek nem egyszer sodorják a kétségbeesés szélére í
