Protestáns Tanügyi Szemle, 1932

1932 / 4. szám - Hazai és külföldi irodalom

128 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Dr. Lampérth Géza : A l'ápai Református Főiskola Története, 1531—1931. Harminc képpel. Pápa, 1931. A főiskolai nyomda kiadása. 8-ad rét. 202 lap. Ára 4 pengő. E főiskola történetének a négyszázados évforduló alkalmából való megírására felkért szerző két részre osztja munkáját. Az első részben a 7—96. lapokon szól az iskola külső történetéről, a második részben a 99—197. lapokon rajzolja az iskola belső életét és mun­káját s számol be az általa használt főbb forrás- és segédművekről. A füzethez csatlakozik végül az 1—30. lapokon 30 kép, köztük 22 arckép azon férfiakról, akik a főiskola megtartásában és fejlesztésé­ben elévülhetetlen érdemeket szereztek. Minden olyan református iskola, mely a reformáció első évtizedei alatt létesült (akár kis városok kebelében maradt fent mai időnkig most már középiskola alakjában, mint a 400. évfordulóját az 1930. évben ünnepelt mezőtúri, akár főiskolává fejlődött napjainkig egv egyházkerület pártfogása és tulajdonba átvétele következtében) mondom : az ilyen református iskola, tehát a pápai református fő­iskola is csak igen gyér adatokkal rendelkezik arra nézve, hogy keletkezése évét, keletkezése, anyagi és szellemi körülményeit, életé­nek első évtizedeiben osztályrészül jutott sorsát, külső és belső törté­netét megkívánható részletességgel állíthassa a mai olvasó elé. Hazánk XVI. századbeli viszonyai és közállapotai nem voltak alkal­masak ily alakulatok körülményeinek azonnali feljegyzésére vagy ily feljegyzéseknek az elkallódástól való megoltalmazására. Csak a későbbi időkből vannak gyakoribb és megbízhatóbb adatok refor­mátus iskoláink életéről és működéséről. De ezek az adatok is zakla­tásról, üldözésről, fosztogatásról, a református iskolák nehéz életéről szólnak. A pápai református iskolának is bőven volt része a nehéz meg­élhetési viszonyok és az iskolát fenntartó egyháztagok szegénysége mellett is a kívülről jövő nyomás által okozott szenvedésekben. Az új földesurak a politikai hatóság támogatásával feldúlják a refor­mátus iskolát, majd kiüldözik Pápáról, lefokozzák s csak 32 év múlva engedik vissza Pápára. Közben mennyi egyházi és iskolai vagyon elvesztése s az új helyzetben templom és iskola építésének szüksége terheli a különben is nehezen élő híveket ! Belső bajok is támadnak. Komárom és Székesfehérvár igényt tartanak arra, hogy a pápai református iskola az ő városukban helyeztessék el. Áldoznak ezen városok, de Pápa is áldoz, csakhogy ősi iskoláját megtarthassa. A székhely kérdésének eldöntése után sem szűntek meg a fenntartás és fejlesztés anyagi gondjai. Majd jött a világháborúban való össze­omlás, mely új terheket zúdított református egyházainkra és isko­láinkra úgy, hogy elmondhatjuk, hogy a pápai református iskolának leélt 400 éve alatt alig volt egvpár nyugodt évtizede. Valóban bámu­latra méltó azon hithűség, áldozatkészség és csüggedetlen kitartás, melyet a pápai református lakosok ez iskolának megtartásában a századok viharai és nyomorúságai között is tanúsítottak, mely nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom