Protestáns Tanügyi Szemle, 1932
1932 / 4. szám - Papp Ferenc: Kerschensteiner György
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 91 megkísérli azonban, hogy tantervének alapelveit tudományosan is igazolja. (Betrachtungen zur Theorie des Lehrplans. München. 1899.) E munkája után még jobban fellángol a harc. Rein követői, akik a Rein—Pickel—Scheller-féle nyolckötetes, a legapróbb részletekre is kiterjeszkedő vezérkönyvvel szinte az egész német népiskolai oktatást uniformizálták, Kerschensteiner könyvét csak újabb kihívásnak tekintették. A támadások, a kényszerű védekezések elmélyedésre, egyszersmind a megkezdett úton való továbbhaladásra késztették Kerschensteinert. A bajor elemi iskola ebben az időben 7 osztályú, ennek folytatása volt a továbbképző vagy ismétlő iskola, amely azonban már tanult ismeretek felújítására szorítkozott csupán. Javaslatára a müncheni városi tanács felállítottá az elemi iskola nyolcadik osztályát önként jelentkező tanulók számára. A nyolcadik osztály tanterve egészen praktikus jellegű volt, átmenet akart lenni az iskolából az életre. Domináló tárgyai a kézimunka : a leányok főzőiskolába járnak, a fiúk asztalos és fémipari munkát végeznek, didaktikai célra berendezett műhelyekben. Örömmel látja a gyermekek nagy munkakedvét, kitartását, meglepő munkateljesítményét, egyszersmind a munka páratlan nevelő hatását is. Évről-évre mind több és több önkéntes nyolcadik osztályt kellett felállítani, el- annyira, hogy a magisztrátus 1906-ban a meglevő állapotot szankcionálta, mikor a nyolc osztályú elemi oktatást kötelezővé tette. Ker- schensteinernek e jól bevált kísérlete iskolaszervezeti és reform- törekvéseinek határozott irányt adott. Még a herbartiánusokkal vívott első vitája idején, a szenvedélyes polémia közepette, 1899-ben jelenik meg az erfurti tudományos akadémia következő pályázata : „Wie ist unsere männliche Jugend von der Entlassung aus der Volksschule bis zum Eintritt in den Heeresdienst am zweckmässigsten für die bürgerliche Gesellschaft zu erziehen ?“ Éppen ez a kérdés foglalkoztatta különösebben Kerschensteinert új tisztében. Mint iskolafelügyelő szomorúan tapasztalta, hogy mindkét nembeli továbbképző-iskola nem felel meg hivatásának, nevelési és tanulmányi eredménye nem elégíti ki a jogosan támasztható igényeket. Kereste a megoldást és a továbbképző iskolák vagy ismétlő iskolák olyan átszervezésére gondolt, amely az ifjúság foglalkoztatásával, tantervi felépítésével annak érdeklődési körét tartja szem előtt. Ez az érdeklődési kör azonban nem az elmélet, hanem a gyakorlati élet területén vonható meg. Az elemi iskola nyolcadik osztályában a műhelyi munkával elért siker azzal biztatta, hogy a továbbképző iskola is lényegesen jobb nevelési és tanítási eredményt érne el, ha az ifjúság hivatásával járó érdeklődési körének megfelelően az elemi iskolára épített továbbképzést, elméleti tárgyak tanítása helyett a műhelyi munka köré koncentrálná. E gondolatok kifejtésére, elméleti megalapozására késztette az erfurti akadémia pályatétele. Résztvett a pályázaton és dolgozatával (Pädagogik der Gegenwart in Selbstdarstellungen. München, 1926.) 78 pályázóval szemben elnyerte a pályadíjat. 1*
