Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 2. szám - Dr. Belehorszky Ferenc: Megjegyzések a készülő középiskolai tanterv német részéhez
62 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE sodik helyen áll, holott ez élénk értelmi különbséget ad a magyarban, amit bővebben magyarázni felesleges. Olyan esetekről, mint pl. „dieses Buch gehört mir“ — már nem is beszélek. Ezeknek fordítása a kezdő fokon — a nyelvtanítást megnehezíti, a nyelvérzéket pedig akaratlanul is a germanizmus felé viszi. Mindez elkerülhető volna, ha az első osztályban (heti 5 óra) csakis beszédgyakorlatokra lehetne fordítani az időt, a tanulónak nem kellene dolgozatot írni, s a betűket csak a második fokon sajátítaná el írásban, olvasásban, akkor, amikor már a legegyszerűbb beszélgetések formájában megismerkedett az új nyelv szellemével, amikor már nem magyarul gondolja el azt, amit németül akar mondani, hanem spontán, a teljes nyelvkészség alapfokának birtokában beszél majd németül. Aggodalommal látjuk modern nyelvszakosok, hogy az a helyes elgondolású tanterv, mely a modern nyelvek tanulására kellő súlyt helyez, még ma is abban az avult, régi módszerben sántikál, mely a latin tanításából származott örökség. Ugyanilyen örökséget látunk abban, a tanterv által kellőleg ki is emelt, hangsúlyozott előírásban, hogy a magyarról-németre való fordítást szorgalmazzák az iskolában, különösen a dolgozatok írása terén. Ez a módszer határozottan értékes és gyümölcsöző lehetett az antik nyelvek tanításánál, — a modern nyelvtanításnak azonban óriási gátja. A nyelv élő szellemével nem számolnak azok, akik ezt különöskép szorgalmazzák. Mert aki előbb elgondolja azt magyarul, amit németül akar mondani, az soha életében nem fog megtanulni németül. Annyira kritikán felül álló és biztos ez a megállapítás, hogy ahhoz már nem is fűzök kommentárt. Hogy mégis mennyire fontosnak látják a fordítást, mutatja, hogy a német írásbeli érettségire az egyik tételnek magyarrólnémetre való fordításnak kell lennie. Ennél barbárabb, a nyelv szelleme ellen vétő utasítás nem is lehet modern, élő nyelv ellen. Gondoljuk el, hogy amikor anyanyelvűnket tanultuk, a szemléltetés és beszélgetés alapformáin keresztül tanultunk meg mindent. Élő idegen nyelvet is csak ezen a fokon lehet elsajátítani kezdeni. Minden más törekvés csak oktalan kísérletezés lesz. Bármely modern nyelv elsajátításában is az illető nyelv szellemét kell beszélgetések alapján megérzékeltetni, s csak felsőbb fokon az összehasonlításokra fektetni a súlyt. Nyelvtanítás nem lehet adaequvát sem a történelem, sem más szellemi ismeret tanításával. Összefoglalva mindent, örömmel látnok, ha a most készülő új középiskolai tantervben az első osztályban németből csak beszélgetéseket írnának elő (utasításaiban ki lehetne alaposan fejteni a nyelv különböző szellemét érzékeltető tanítási módszert) és a második osztályba tennék (ha már teszik is 1) a gótbetűs írás-olvasás-készség elnyerését. A magyarról-németre való fordítást pedig töröljék a tantervből, mint az élő modern nyelvek tanítását csak akadályozó, sikerét kétségessé tevő „módszert“. (Nyíregyháza) Dr. Belehorszky Ferenc.
