Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. Törös László: A filozófia tanítása – egy óra tükrében
436 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE közt a hálózatot kiki bizonyára könnyen kiépítheti, sőt tovább építheti. Alapelvem az, hogy nem annyira új csodákkal kell tömni itt a diákságot, hanem teljesen gyakorlati síkban koncentrálni eddigi tudásukat, s ezekből tisztán sokratikus módszerrel kipattantani a „gyémánthálózatot". Bőséges anyagot ad minden tantárgy a fizikától el a vallástanig, de könnyen emlékezetbe véshető természetéért különösen áldásosnak bizonyult a magyar és külföldi irodalom köre. Természetesen a tanárnak nem szabad elzárkóznia az újabb szaktudományi haladástól (csak persze itt nagy óvatossággal kell eljárni). Wundt intézetében töltött egy esztendőm meggyőzött arról, hogy sok minden nagyon odavaló középiskolai filozófia tanításunkba a kísérletekből is. Nem mulasztom el soha, hogy a gyakorlati jelentőségű, a tanulók érdekkörébe vágó frappáns, pl. a tehetségvízsgálatoknál alkalmazást nyerő, kísérleteket ne ismertessem, sőt magunk is csinálunk apró kísérleti eszközöket. Igen jó pl. a tachistoskópunk! Olcsóbb eszközöket, alkatrészeket eleinte Lipcséből hozattam, a szinte egyeduralkodó Zimmermann cégtől. (Wasserturm-strasse) De Marx és Mérey is berendezkedett már egy és más gyártására. Szóval tanításunk valahol a fizika és a legtisztább szellemtudományok között áll, s ez a reális színezet rendkívül imponál a tanulóknak. * * * Ennyit röviden bevezetésül a módszerről. Egyébként álljon itt tájékoztatóul annak az eszmecserének a vázlata, amely kifejlődött köztem és tanítványaim között dec. 3-án a nagykőrösi ref. Arany János gimnázium Vili. osztályában. (Gyorsírással jegyezte Rácz István Vili. o. t.) Áz óra tárgya a fantázia volt, amely hitem szerint legfontosabb, de egyben a legnehezebb és legfelületesebben kezelt szakasza a lélektannak, s éppen ezért is örömmel választottam ezt az órát a szerkesztő felszólítására. Megjegyzendő, a kísérleti lélektan is itt áll a legtanácstalanabbúl. Éppen ezért ne lepődjék meg senki, hogy aránylag sok lesz az én beszédem, sokkal több, mint más fejezeteknél. (A dőlt betűs nyomás a tanár szavait jelzi, a rendes szedés a tanulók beszéde. Lényegtelen, nógató kérdéseket és nyögdécselő feleleteket itt helyszűke miatt kihagytam. Mindenki odaképzelheti, aki tanított.) TANÁR: Miről is volt már eddig szó? TANULÓ: Az érzetekről, a képzetek előállásáról és elemi kapcsolatairól. Azután rátértünk „a magasabb lelki működések“ tárgyalására: beszéltünk már a figyelemről, emlékezetről és negatívumáról, a feledésről, most jön a képzelet tárgyalása (Rövid ismétlés). Ezerszer hallják a gyakorlati életben ezt a szót: képzelet, fantázia, mit értenek alatta ? — Kiderül, hogy ilyen közönséges kifejezésnél is milyen bizonytalan, sőt téves a tartalom! Ilyen feleletek fordulnak elő még ezen a fokon is: „Mikor magam elé képzelek valamit.“ „Mikor látok olyasmit is, amit magam előtt nem látok.“ íme élesen meg kell húzni a határt a puszta emlékezet és az alkotó fantázia között. Ezt a táblára is írjuk: . . , , . ,, 1. Az emlekezet reprodukál. 2. A fantázia újat alkot.
