Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Török Tibor: A természeti vallások közös sajátságai
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 434 után kapjuk a feleleteket, melyek végül is ahhoz az eredményhez vezetnek, amelyet az alább idézett felelet összegez : „Az ember magára hagyatva küzd a szellemekkel, amelyekkel a teremtett világot benépesíti. Kész prédája a papok zsarnokságának. A szellemekkel vívott állandó küzdelmében áldozatokat mutat be, hogy a jó szellemek segítségét megnyerje s az ártó szellemeket minél távolabb tartsa magától.“ ,,Az ártó szellemek feltételezése nem tisztán a papság munkája, hanem a felelősség áthárítása is. Hogy ne egyedül az ember legyen vétkes az elkövetett bűnökért, amikor a rossz szellem megszállja. Ezért szükséges az ördögűzés, ráolvasással való gyógyítás." Ezzel már a kultusz tárgyalásához érkezünk. Több növendék elsorolja a tanult vallások istentiszteleti módját. Néhány perces tárgyalás után az alábbi összegezés történik: „Az isteneiket áldozatok bemutatásával engesztelik ki, vagy nyerik meg. Az emberáldozatok megmagyarázhatók ugyan a körülöttük tapasztalható természeti élet örök harcával, de semmi esetre sem menthetők. Ezeknek az embereknek volna igazán szükségük Krisztus példájára, hogy ettől a rettenetes áldozati módtól megundorodjanak." Most az istentisztelet különböző formáiról beszélünk. Kérdések során szó kerül az igazi isteni tiszteleti módról: az imádságról, a tiszta lélekről. A feleletek közül, amelyek erre a kérdésre elhangzottak, érdekesebbek a következők: „Az áldozatbemutatás csak ideig-óráig könnyít a lelken és nem közvetlen érintkezés az istenséggel, tehát nem javíthatja a lelket.“ „Az istentisztelet csak akkor lehet nemesítő hatású, ha kitárhatom lelkemet Isten előtt, ha őszintén elmondhatok neki mindent. Ezek a primitív népek nem ismerik az imádságnak lelket-könnyítő hatását, mert nem is ők fordulnak szellemeikhez, hanem papjaik közbenjárásával érintkeznek velük. Pedig nincs több közbenjáró, csak a Krisztus.“ Itt aztán a papság kifejlődését foglaljuk össze. A fétis, a totem állat gondozójától egészen a jövendőt mondó (tehát népek sorsát intéző) és a szellemek segítségével betegeket gyógyító sámánig. Szembe állítjuk a papság zsarnokoskodó és kivételeket élvező rendjét az egyetemes, a királyi papság elvével. Hozzászólások után végeredményképpen megállapítjuk, hogy a papság a legtöbb esetben csak a maga érdekeit nézi. Egyedül az inkáknál tesz szociális érzékről tanulságot s csak itt tapasztalható a másokért élés és munkálkodás, ha nem a Krisztus példája és tanítása szerint történik is. (Rövid célzást teszünk itt a legszebb keresztyéni kötelességre, a másokon segítésre, a Szeretet Szövetség nagy feladataira. A mostani nagy nyomorúságra, stb.) így érkezünk el a lélek nemes cselekedeteihez s ahhoz, hogy a nemesebb rész túléli a testet. A lélek fennmaradásának hitét ismételjük el, ahogyan ezt a primitív népeknél láttuk. Majdnem mindegyik kezdetleges vallásnál megtaláljuk a sírontúli életbe vetett hitet. Egyik nép így, másik úgy képzeli el, de mindegyik hisz egy sírontúli boldogabb
