Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. H. Gaudy László: A valláspedagógia és a modern teológia
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 429 Ebben a vonatkozásban az eddig túltengő természettudományi vizsgálódások kiegészülnek a modern pogányság tevékenységeire való ügyeléssel s nem utolsó sorban az átértékelő történelemre van tekintettel abban a korban, amikor már iskoláinkból tüaedezőben vannak a legkisebb mértékben is protestáns ízű magyar és egyetemes világtörténeti kézikönyvek. A nagyok élete és az egyházat megvédő férfiúi erők és értelmek mellé így sorakozik fel az ifjak lelkesedő hada, akik a meggyőződések nagy enthuziazmusával fogják fel és adják tovább, vagy viszik előre a nagy igazságokat, e) A valláspedagógiában eddig uralkodott koncentrikus körök unalmasnak mondható monotonsága kezd kiveszni azzal az anyagszaporodással, hogy mind inkább elfogadott tananyag lesznek az olyan eddig tanításban nem szerepelt kérdések, mint a bel és külmissió helyzete s az azok sikeréért közösen munkáló együttes tevékenység. Tágabb világ szemlélet lehetőségei nyílnak meg így gyermekeink előtt s adva vannak olyan előnyök kihasználásai is, amelyeket eddig is ismert az egyház, de hasznosítani alig mert. Általában az egyház minden aktuális kérdése, vívódása, előhaladása közelebb került a tanuló ifjúsághoz. Megismeri az egyház életét, annak vezetését és vezetőit s ezzel munkálódik a jövő egyházának vezetősége és engedelmességben hűséges gyülekezete. Intézmények, problémák, kísérletek, az istentiszteleti életbe való aktív belekapcsolódás mind adva vannak a legutóbbi idők óta azzal a nem remélt jó eredménnyel, hogy ettől sem természete, sem helyzete miatt nem idegenkedik az ifjúság, hanem mindezen törekvések megegyeznek lelkületével. f) Módszer tekintetében pedig legfőbb irányadó az, hogy a vallásóra bizonyos mértékben imaközösség lett. A régi ridegnek mondható eljárások helyett ifjúságot teljesen megértő szeretet vezeti a vallástanárt a gyermekekkel szemben s ha az órákon akár a munkaiskolái, akár a valláslélektani eljárással folyik a tanítás, egyformán egy szempont az irányadó: az ifjúság teljes megnyerése Isten országa számára. Ez a beállítás mutatja hatásait. Ma nem egy óra a vallástanítási óra a többi mellett, hanem az az óra, amelyen az örökkévalóság dolgaival való foglalkozás közben élmények nyerésére vannak bőséges alkalmak. A túlfűtött szeretet kapcsolja össze az egyházat képviselő vallástanárt és a gyermekeket. Személyi tekintetben pedig mind jobban alkalmazkodik a világ a magyar protestantizmus régi gyakorlatához, hogy erre a munkára lehetőleg csak lelkészjellegű egyének alkalmaztassanak, akik felkészültek arra, hogy az ilyen és az itt nyerhető élményeket megkössék és hatásossá tegyék az egyház érdekében. g) Az itt megadott tények teszik érthetővé, hogy az egyház vitális érdekei miatt hasznosan és hatásosan kifejlődött igehírdetői szolgálat és lelkiismeretes lelkigondozás mellett mindinkább megerősödik a vallástanítási kötelességérzet úgy az egyház vezetőiben, mint az ilyen feladatokra rendelt munkásokban.
