Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 10. szám - Dr. H. Gaudy László: A valláspedagógia és a modern teológia
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 427 húzottan szeretnők megállapítani, hogy a legutóbb éppen Budapesten tartott vasárnapi iskolai világgyűlés eredményei a jelentőséget és a súlyt mindenesetre a valláspedagógiának fogják adni. De nemcsak magyar tapasztalat ez, hanem általánosnak mondható elhatározásnak tekinthető, s ma úgy jellemezhetnők a helyzetet: lépésröllépésre hódít tért az a valláspedagógia, amely a teológiára alapítja teljesen jövőjét. * * * Mit értünk modern teológia alatt? Legtöbbször az uralkodó teológiai irányt, más esetben a modern eszmékhez alkalmazkodó teológiai csoportot, legtöbb esetben pedig azt az irányt, amelyik az általános keresztény gondolkodás folyamatára döntő befolyást gyakorolt. Valószínű, hogy az ilyen megfogalmazás ellen sokan jelentik be tiltakozásukat, de ez a megállapítás mégis közeljár az igazsághoz. Ilyen értelemben beszélhetünk egy megujú'it gyakorlati teológiai áramlatról, amely az egyház vezetésében máris lényeges újításokat vezetett be. Egy másik frakció, amelyik az egyház százada jelmondatot választotta a népegyház kialakítása érdekében. Van egy reneszánszát élő kálvini jellegű teológiai megmozdulás, van egy az egész protestantizmus területére kiterjedő a lutheri teológia reneszánszát propagáló irány. Ezenkívül az ökumenikus mozgalmak, az egyház és a teológia szociális munkáját kikövetelő irány, részben politikai jellegű az az irányzat, amely a világbéke, általános leszerelés és a népek teljes kibékülését munkálja. Mondhatnók azt is, hogy ezek részletjelenségei általában a mai teológiai tudományos munkálkodásnak. Ezek mellett vagy ezek figyelembevétele nélkül él a konzervatív teológia, melynek látható és láthatatlan vezetői szívesen beszélnek arról, hogy a racionális vagy liberális teológia kimúlt. Mindezeken felül él és uralkodik a Barth által kezdett dialektikai teológia. Egységről vagy egy-két nagy teológiai irányról tehát nem beszélhetünk, de azt elmondhatjuk, hogy ma a fenntnevezett csoportok között nagyobb a kooperáció, mint volt pl. a háború előtti teológiában s mindegyikben bizonyos racionális politika is észrevehető abban a tekintetben, hogy a munkaprogrammok megváltoztatásában bizonyos aktualitás, (az egyház létének kérdése) és az anyag elvégzésében a ma természetes racionalizáló tendencia vehető észre. Összefoglalóan az ismertetett irányok a valláspedagógiára a következőkben gyakoroltak hatást: a) A valláspedagógia egész területén tökéletes biblicitast vezettek be. Nem azért, mintha ez a múltban nem lett volna meg, hanem úgy, hogy a különböző iskolatípusok minden fokozatán a Biblia teljes elsőbbrendűségét állíttatják a növendék elé. A mai vallástanításban már nem lehet beszélni még a legfelsőbb fokon sem a verbális inspiráció kérdéséről. A Biblia szentsége s absolut normatív jellege megdönthetetlen. Ezzel a ténnyel, vagy követelés valóraváltásával a valláspedagógia hivatalos képviselőit munkájuk végzése közben a legnagyobb gon
