Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 9. szám - Hazai és külföldi irodalom

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 395

vázlatos felsorolásnál, mint ö teszi. Többet, eltekintve sajátos életkörülményeiktől, csak az iskolát érdeklő tanulmányaikra és képzettségükre vonatkozóan is. Egyöntetű, következetes módszeres eljárást sem látok a tanárok működésének rövid előadásánál. Egyik tanárnál felemlít olyat, amit a másiknál elhagy, pl. a külföldi tanulmányozást, mely pedig az általa használt forrásokban is (Szombatid, Franki, Isk. történeti Adattár) feltalálható. Ha pedig Foerstemannt (Album Wíttenvergiense) és Mokos Gy. íróink életéhez c. müvét áttekinti, szinte maradék nélkül följegyezheti a tanárok egyetemi tanulmányait. Üjabb adatok nyomán hattal több tanárt iktat be a sorozatba, mint amennyit már Szombatin felkutatott, de a legelsőnek (1547) felvett ,,magistér Michael concionator de Patak", akiben ő Siklósi Mihályt gyanítja, aligha sorolható a rektorok közé. A magister itt nem tanítómestert, hanem egyetemi. tudományos fokozatot jelent. De ez a Mártontól talált adat enéíkül is értékes, mert egy olyan pataki papra mutat reá, áléit eddig nem ismertünk. Még csak annyit, hogy Szikszai Fabricius keresztneve nem Balázs, hanem Vazul (Basilius = Bazil, Vazul, Blasius = Balázs), ahogy azt Soltész a Sárospataki Füzetekben helyesen fordította és ahogy maga Marton is említi egy helyen (57. 1.). Sajnos Szikszait széltében-hosszában a meg nem felelő Balázs néven emlegetik.

A mü IV., V., VI., VII. fejezetei röviden szólnak a seniorokról, tanulókról (ezeknek felmaradt neveit is közli az okmánytárban), könyvtárról és az iskola épületeiről. Fénynyomatban a főiskola két legrégibb képe is látható a könyvben a kollégium angyalos címerének a képével együtt.

Az okmánytárba nemcsak a ritka, vagy eddig nem ismert okmányokat iktatta be a szerző, hanem mindazokat, amik neki a mű megírásához forrásokul szolgáltak. így e tár gazdag és a történethez viszonyítva aránytalanul nagyterjedelmű. A XXXII. okmány azonban 1669-ről keltezve elnézésből került ide. A még ki nem adott okmányok közül legérdekesebb a XXXV. számú: Series Seniorum és XXXVI. számú : Catalogus Studiorum Illustris Scholae Sáros Patakinae ab anno 1615. Ez a katalógus azért értékesebb, mint az ismert debreceni és pápai, mert mig ezek legnagyobb részben puszta neveket tartalmaznak, addig a pataki fontos jegyzeteket is, főként azt, hogy a tanuló hová ment rectornak, vagy papnak. Ebből azt a földrajzi területet is láthatjuk, amelyre hazánkban a főiskola hatása kiterjedt. Megállapíthatjuk, hogy mindjárt az első időszakban belőle hordtak rectorokat nemcsak Nagymagyarország tiszáninneni egyházkerületének, hanem Bereg és Szatmár megyének ekklézsiái, sőt még a távoli Gyöngyös és Ráckeve is.

Észrevételeim közül még csak azt említem meg, hogy nem Takáts tisztázta — ahogy a szerző állítja — azt az időpontot, amikor a Dobócsalád Patak birtokába jutott, hanem jóval előbb Illéssy János (Egyet. Phil. Közlöny 1896). A mü külső kiállítása (betű, papír, nyomás) jó, dícsérelreméltó, de sok benne a sajtóhiba s néhol befejezetlen mondatok is vannak, melyek szintén a gyors munka jelei. Az időhöz nem kötött s nyugodtabban megírható következő részekben bizonyára mind-