Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Kerecsényi Dezső: Jegyzetek a magyar dolgozatírás kérdéséhez
380 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tesen mutathatja meg a rend, a tisztaság és ízlés iránti fogékonyságát. A mai dolgozatírattatási módunk fogalmazástanítási súlyát elvesztette s valóban alig több, mint teljesítményvizsgálat, időközönként megismétlődő írásbeli vizsga. A voltaképi fogalmazástanítás tehát nem szorítkozhatik többé a dolgozatírás szűk területére s ez ismétléssel azt akarom nyomatékossá tenni, hogy a stílnevelés ügyén semmit vagy csak igen keveset lendíthetünk, az esetleges refomok mai dolgozatírási formáinkon belül maradnak. A magyar nyelvi és irodalmi oktatás minden fokán megszervezett és céltudó fokozatossággal beépített fogalmazástanításra van szükség. A régi dolgozatírás merev falán egyelőre a „téma“ ütötte az első réseket. Az „élménv-téma“ győzelemre vitele kétségkívül rugalmasabbá, örömtelibbé tette a dolgozatírást. Meglazította az eddigi eresztékeket s a munka telibb tüdővel vehet lélekzetet. De nem szabad mellőznünk hogy vele jött némi pedagógiai dilettantizmus is. A „szabadabb" témát úgy üdvözöltük, mint megváltást és erre az egy kártyára kezdtük egész tanításunkat feltenni. Elindultunk vadászni „jó“ és „szép“ témákra, szabad választást engedtünk több dolgozat cím között, egyszóval elengedtük a gyeplőket. Tapasztalnunk kellett az ellenkező véglet veszélyeit, mert a régi formális kereteket eldobtuk magunktól, újat pedig nem tudtunk a helyükbe tenni. Üj és pedig a stílusnevelés lényegéből eredő tervszerűség kialakítása most a jövő faladata.1 Némi rendszert véltünk az által elérni, hogy a dolgozatok címeit egy-egy osztályban az évre előre megállapítottuk és jegyzékbe foglaltuk. A rendszernek ez csak látszata. Semmiképpen sem akartam ezzel azt mondani, hogy ki kell szolgáltatni a dolgozatírást az egyéni önkénynek és pillanatnyi ötleteknek. Azok a tanárok, akik nincsenek kényszerítve arra, hogy dolgozattémáikat már év elején beadják, bizonyára a leggyakoribb esetekben a dolgozatírás napja vagy órája előtt döntik el magukban, hogy milyen témáról is fognak íratni. Pillanatnyi impulsusok, körülmények adta mozzanatok vezetik így őket, simulni tudnak tanítványaik esetleg felmerülő kifejezésvágyához. Észrevehetik az osztály kollektív lelkiségének időnkénti irányait, az érdeklődésnek valamilyen pont felé való fordulását. Mindezek oly támaszpontot adhatnak, melyek elősegítik a kedvvel írt, a „jó dolgozat" létrejöttét. Ezzel szemben a kész témabeli marsrutával haladó tanár állandóan kötve van, témasorozata összeállításánál nem számolhat a később esetleg felmerülő, a növendék önkifejezését elindító és a lelki „Entladung“-ot biztosító momentumokkal. Mást nem tehet, mint alkalmazkodik a tantervből, vagy másunnan kiemelhető sablonokhoz és szerkeszt egy 15 — 16 címből álló témagyüjteményt, melyben az első másolás, a második tollba-1 Egy kísérlet történt is Mohr Győző „ Fogalmazástan “-ával. Könyve azonban inkább csak összeegyeztetése a régi, formális rendszerességnek az újabb élményszerű fogalmazástanítással, semmint új elvi és módszerbeli útak keresése.
