Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 9. szám - Dr. Mohr Győző: Ady Endre két irodalmi óra keretében
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 366 manapság, aki Petőfit, ezt a gigászt, semmikép nem akarta beengedni a Pantheonba — hol van ma ez a kritikus és hol Petőfi ? Ez is óvatosságot tanácsol. A legnagyobb nehézsíg az igazi Adyarc kialakulásában, hogy olyanok is mondanak hangosan véleményt, akik alig olvasták egy-két költeményét, így hát hiányzik ezeknél a substratum az ítélethez. Hiszen még a gondos olvasó előtt is fluoreszkál Ady arca a szimbólumai között — melyik az igazi arc? Míg végre fix pontokat talál az értékítéletre. Karl Spitteler pompás költeményét említem még a Próféta választásról. Ebben elmondja, hogy Jehova egy bércet tűz ki célul, az embernek. Némelyik a szakadékba esik, egy-kettő egyenesen odatalál, más meg cikázva végig kutatja az egész utat, a Sátán birodalmába is lekukkant — de innen szöges fordulattal a bérc csúcsára tör... az Ür ezt választja prófétának... fiat applicatio! Hogy Ady módszeréről szóljunk — ő impresszióit realisztikusan, verisztikusan, naturálisztikusan, szóval lehetőleg híven a valósághoz: valószerűen vetíti ki. Természetes, hogy ez a friss, levegős rendszer a poetikus realizmus meleg szobájához szokott közönségnél nehezen talált visszhangra, főleg az elvontabb szimbolizálás eseteiben „Csend herceg" stb. Pedig az igazi nagyság jellemzője a hatás terjedelme is. Itten észrevehető, hogy jelenleg a távolság a költő és a nagy közönség — a milliók között jelentékeny. Ennek a távolságnak a csökkenésétől függ Ady népszerűsége. Sajátságos, hogy Petőfi ugyanilyen módszerű versei a hatvanhat töredékből álló „Felhők“ sem váltak népszerűkké. Pompás példákat találunk ezek között akár a realizmusra, de meg verizmus és impreszsziónizmusra is — Nietzsche szerint ezekben legnagyobb Petőfi és a Felhők mégsem népszerűek, talán éppen gránitságuk miatt? Az Adyzmus egyik legjellemzőbb vonása a stílus, az a balladásság a meglátások kivetítésében. A meglátásai szinte lelki festmények és ezek részletes kirajzolása szavakban, hangokban Ady verse. Sokszor észrevehető, hogy csak olvasásra van szánva írása, erről tanúskodik az írásjelstaffage, a chiáro-scuro-ja a nyomtatásnak, szinte Wagner-féle módszer, alátámasztani minden lehető eszközzel a főhatást. Ma már irodalmi ténymegállapítás az Ady-stílus. Akár száz évvel ezelőtt a pathos, zengzetesség irányában a Vörösmarty-stílus, úgy az Ady-stílus manapság a tudatalattiság megközelítésében nagy lépést jelent előbbre a nyelv fejlődésében. Szavai-színei megválasztásában igazi mester, egyegy röpke szóval átalakítja a természetből vett képet transcendentálissá pl. az idézett versszakban: Hivott a titkok nagy mezője ... Erre légiónyi példát lehet idézni, művészinél-művészibbet... A verselésnek mestere, akár régi, akár modern szabad rímusról legyen szó. A szabad ritmus ugyan nem modern, csak annak szokták nevezni a laikusok, hiszen már Petőfi is nem egyszer alkalmazta. Egy gondolat, Világosságot, Az őrült stb.
