Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 8. szám - Dr. Madai Pál: Aktualitás a történettanításban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 321 fordított gondot, ma pedig már nemzetek, kormányok, pártok, világnézetek s a legkülönbözőbb szellemi áramlatok törekvéseinek ütközőpontjába került. Minden jelentősebb mozgalom az iskolát igyekszik hatalmába keríteni. A nyáron egyik utódállam területén szélsőséges párt folyóirata került a kezembe, amelyben egy fiatal politikai apostol gondosan fogalmazott, tudományos mezben éppen a gyermeki lélekre gyakorolt tervszerű hatásnak — saját pártja szempontjából kiemelt — döntő jelentőségéről értekezett. Az iskola ezen folyton növekedő közéleti jelentőségével, a nemzeti életre gyakorolt irányító szerepével minden tanárnak, de főként a történelem tanárának kell tisztában lennie. Freeman Eduárd, a nagy angol historikus, a történelmet úgy határozza meg, hogy az a múlt politikája, viszont a politika a jelen történelme. Ez a szellemes definíció élesen rávilágít a politika és történelem ikertestvériségére akár az eseményes, akár a kultúrhistória szempontjából s kirívóan mutatja azt a szerepet, amely az ifjúság erkölcsi, nemzeti érzületének, élet- és világfelfogásának kialakítása körül a történettanárnak jut. A történettanítás eme lélekformáló, érzés és eszmeközvetítő jelentősége, valamint az anyag feldolgozása közben váró irányító szerep annál jelentősebb, minél szélsőségesebbek azok az irányzatok, amelyek a nemzeti élet szellemerkölcsi bázisának, hatalmi és gazdasági struktúrájának átalakítására törekednek. A történettanár irányító szerepét a tanóra bármelyikén végezheti, de nevelőmunkája akkor lesz leghatékonyabb, amikor korának aktuális problémáival belső, eszmei összefüggésben levő anyagot dolgoz fel. Pedagógiai szempontból ez az eszmei összefüggés a történelem legrégibb korának anyagát is különösen kiemelheti, aktuális jellegűvé teheti s igen becses alkalmat nyújthat arra, hogy ezen keresztül a saját korának küzdelmei alatt veszélybe jutott nemzeti eszményeket, etikai és szellemi értékeket a tanulók lelkében konzerválja. A történeti anyag (módszeres egység) aktuális voltának megállapítása — még inkább megérzése, meglátása — teljesen a tanár személyes munkája. Képességétől, képzettségétől, hívatásszeretetétől függ ezzel kapcsolatos minden tevékenysége. Itt léphet be a tanítás munkájába fontos tényezőként saját világfelfogása is, amely sokszor lelkiismeretének legkényesebb billentyűit is megmozgatja. Az aktualitás szempontja már az anyagkiválasztásnál érvényesül. A tantervekben mindig előforduló módosítások részint erre vezethetők vissza. A szelekció az idők folyamán hangsúlytalanná váló részleteket kihagyja és a jövő szempontjából értébesebbel pótolja. A szelekció szempontjait éppen ezért ismernie kell a tanárnak is. Csak ez teszi lehetővé az anyag minden részének eredményes feldolgozását. Az anyagkiválasztás elé kerül minden olyan esetben a tanár, amikor a történeti fejlődés egyes fázisait jellemző eszme, fogalom, intézmény stb. kellő megértéséhez nem nyújt elég anyagot a könyv, még gyakrabban pedig, ha azt tapasztalja, hogy az osztály a világos megértés fokáig csak úgy juthat el, hogyha a történeti képet a rövidség kedvéért elhagyott elemekkel, vagy ugyanazon eszménycsoport más tipikus részleteivel egészíti ki.
