Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Megjegyzések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 305 változáson megy át! A régi növendékekből több elmegy, néhány lemarad, de jönnek helyettük máshonnan újak. A római senátus ment át ilyen változáson, mikor a „patres‘‘-csoporthoz a „conscripti‘‘-csoport került. Mily nehéz volt egyszínűvé lennie e két csoportnak ! Mennyi keserves tapasztalás tanította meg a rómaiakat arra, hogy a patres et conscipti (atyák és összeírtak) megszólítás „patres conscripti" (egybegyült atyák) is lehet, akik egyenlő joggal s felelőséggel kormányozzák a szabad római népet ! Mily nehéz a tanár helyzete az olyan osztályban, amelybe máshonnan sok új növendék jött! Mennyi fáradságába kerül azokat egyszínűvé tennie, akik egyenlő felelősséggel és kötelességgel végezzék iskolai munkájukat a saját jövőjük s a magyar haza érdekében! Reméljük, hogy a mai nehéz magyar életben a mai magyar ifjúság ilyen esetekben is igyekezni fog arra, hogy a „patres et conscipti" kifejezés hamarosan „patres conscripti"-re változzék át és ők, bárhonnan jöttek is össze, az illető iskola szellemét magukba szíván, úgy dolgozzanak, hogy az év végén ne lehessenek megismerni, kik voítak az osztályban a „patres" és kik voltak a „conscripti“ ! Egyúttal meg kell velük értetni azt is, hogy a tanár nem néhány percnyi vizsga alapján osztályozza őket, hanem egy egész évi közös munka után mondja ki róluk, hogy megmérettek és kevésnek találtattak. Az elmúlt iskolai év végén úgyis sok volt a diáköngyilkosság. Egy-két szekundáért megölték magukat, a Dunának mentek ifjú gyermekek. Ez öngyilkosságokkal megsértették az Istent, meg „ezt a múltjában dicső, hősi nemzetet“. A diákszolidaritás azonban ne a halálba való követést írja elő, hanem a munkában való versenyt sürgesse, mert a mai magyar élet oly nehéz, hogy annak harcában csak a jól felkészült ifjúság állja, meg helyét! Gulyás J. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Ür! A m. kir. kormány azóta már megbukott vallás- és közotatásügyi minisztere f. é. július 15-én kelt 550—1/40—1931. sz. rendelete visszaélésnek minősíti azt az eddig meglévő szokást, hogy „egyes nem állami középiskolai igazgatók és tanárok az állami rendszerű fizetési osztályoknak megfelelő fizetési fokozatokba . . . történt besorolás után az állami redszerű fizetési osztályokkal járó címzést (nagyságos, méltóságos) használják, sőt velük szemben a hatóságok is ezt a címzést alkalmazzák." Ezt a címhasználatot pedig azért minősíti visszaélésnek a rendelet, mert az illető igazgatók és tanárok nem „államfői kinevezés" útján jutnak a megfelelő fizetési fokozatba. Beats simplicitas! Valóban jó dolga és kevés gondja lehetett agilitásáról és halhatatlansági törekvéseiről egyébként hírhedt miniszterünknek, hogy az Ürnak 1931. esztendejében, s még hozzá július Idusán, amikor pedig szerény tudomásunk szerint minden eresztékében recsegett a magyar gazdasági élet, s súlyos gondoktól főtt a kormány többi tagjánk a feje, a „nulla dies sine linea“ elve szerint egy ilyen rendeletet eresztett ki. Dehát ha már fölemelik adónkat, leszállítják fizetésünket s megnyujtják szolgálatunk idejét, majd csak beletörődünk abba is, hogy megfosztanak címeinktől, amiket a rendelet szerint eddig
