Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Dr. Kónya Sándor: Tapasztalatok az angol nyelv reálgimnáziumi tanításában
274 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE vei, minden öntudatos angolul tanuló és beszélő előtt olyan világosságot gyújthat, amilyet ragyogó elméleti és gyakorlati tudás és törhetetlen ambíció sem álmodhat. Meg kell ezenkívül ragadniok minden alkalmat angol nyelvű beszélőfilm megnézésére. Hallgatníok kell a Rádió angol előadásait, akár Európa nagyobb városaiban a rendes heti órákat, amelyeknek vezetője született angol, akár összefüggő előadásokat tudományos vagy szakkérdésekről, valamint a magyar rádió által is időnként közvetített fontos angol konferenciákon elhangzott beszédeket.1 Célszerű és eredményesebb is ilyeneket tanári segítség mellett hallgatni. Ahol gramofon van, angol szövegű lemezek ismételt leforgatásábó! szintén szerezhető nyereség. Célszerű angol nyelvű összefüggő előadások tartása is az intézetben, ha lehet, vetített vagy más képekkel, esetleg csak képeslapokkal. Mindezek igen szükségesek és hasznosak is a kiejtés helyességének ellenőrzésére, kiegészítésére és javítására, meg arra, hogy a tanuló füle minél több más tagolású angol kiejtést és beszédet halljon, hogy, ha nem tanárja beszél, értetlenül ne bámuljon rá. Említettük, hogy a beszélőképesség, a nyelv gyakorlati kezelésének a fejlődésében az V—-VI. osztályban mutatkozó nagy kedv, ügyesség és eredmény után, a VII. osztályban bizonyos megállás, sőt visszaesés észlelhető. Ennek oka főképpen abban az egyébként helyes törekvésben rejlik, hogy az V—VI.-ban a nyelv tanulásának gyakorlati, a VII—VIII.ban pedig humán jellege domborodjék ki. A két felső osztály irodalomtörténeti anyagának (elsősorban az olvasmányoknak) a tanítása eleinte szintén elterelte a figyelmesebb gondot a beszélgetésről. Másfelől ott is, ahol ez a gyakorlati beszélgetés az olvasmány alapján (bizonyosan kisebb mértékben, mint az V—VI.-ban) megvolt, a társalgási nyelvtől eltérő klasszikus prózai és költői nyelvű olvasmányok inkább egy irodalmi könyvstílus kifejlődésének kedveztek, így az azok alapján történt beszélgetésből hiányzott az igazi élet szívdobogása és csábító ereje. A beszélőképesség csökkenésének a tapasztalatok folyamán történő eme kellemetlen felfedezése komoly meggondolásra hívott. Ebből nőtt ki annak a szükségnek a tudata, hogy a beszélgetést a VII—-VIII. osztályban sem szabad elhagyni. S mivel minden társalgásban szem előtt kell tartanunk azt a soha figyelmen kívül nem hagyandó követelményt, hogy az angol a mindennapi társalgásban a lehető legnagyobb egyszerűségre törekszik kifejezéseiben, mondataiban, a hosszú szavak használatát is kerüli: minden beszélgetésre alkalmas olvasmányt le kell egyszerűsíteni a mindennapi társalgás színvonaláig. De az olvasmányoknak az V—VI, osztály módján ilyen beszélgetésben történő feldolgozása nem elég. Vagy külön gyakorlati órákat kell beiktatni (conversation lessons), vagy ha ez akár a túlterhelés gondolata, akár anyagi okok miatt nem volna lehetséges, hetenként egy, esetleg félórát csak beszélgetésre kell szánni, 1 Ilyen volt a londoni tengeri leszerelési konferencia, amelyen angol (brit, amerikai), francia, olasz, japán anyanyelvű államférfiak angol beszédeit lehetett hallani; később az indiai konferencia.
