Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Dr. Kónya Sándor: Tapasztalatok az angol nyelv reálgimnáziumi tanításában
272 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE vesz igénybe, mint amennyi középiskolai tanulónak ma egy tárgyra rendelkezésére áll. Meg kell azonban vallani azt is, hogy a haladás az angol tanulás négy évében nem egyenletes, különösen éppen a felső fokon komoly meggondolásra okot adóan meg-megálló. Legnagyobb, minden más tárgy iránt való érdeklődést felülmúló az öröm és lelkesedés az V. osztályban. Nem csökken ez a VI.-ban sem, s az eredmény kétségtelenül e két osztályban a legjobb és határozottan szép. De a VII—VIII. osztályban a tanulók szemének, arcának az előbbi osztályokban mutatkozó ragyogása kissé meghalványodik s a nyelv gyakorlati kezelésében és ügyességében bizonyos megállás, sőt visszaesés is észlelhető. Legnagyobb az érdeklődés csappanása a VIII. osztályban az év második felében. Itt az érettségi veti előre árnyékát, A nem érettségi tárgyban rejlő gátláson kívül kedvezőtlenül befolyásolja a tanulást az a köztudat, hogy azoknak a számához viszonyítva, akik az idegen nyelvű írásműveket élvezni és azokból tanulni képesek, kevesen jutnak abba a helyzetbe, hogy az angol nyelvi tudásból — mondjuk így — hasznot húzzanak; meg az a körülmény, hogy — legalább még ezidőszerínt — a szerzett angol ismeret és beszelőképesség megint veszendőbe megy, különösen a vidéki városokban, ahol az angol nyelv tanításának hivatalos bevezetése előtt egyetlen igazán számbavehető angol műveltségű ember sem volt s ma sem sok van. E bajon segíteni azonban csak az idő tud, ha a mostani angol típusú reálgimnáziumokból kikerült nemzedék a most súlyosan érezhető hézagokat be fogja tölteni. E jelenségektől eltekintve, amelyeket az idő, a tanárok módszerben való gondos elméleti önképzése s a tanításban való gyakorlottság nagy mértékben bizonyosan ki is fog küszöbölni, az eredményt jónak mondhatjuk s a várakozást kielégítőnek, annál inkább, mert összehasonlítva a latin és göiög nyelvben annyi nehézség és kínlódás által elért eredménnyel, általánosabbnak, az egész osztályra, minden növendékre kiterjedőnek is. Ugyanezzel a tanulsággal szolgálnak a csonkaországi Értesítők is, amennyiben az eddigi évek statisztikája szerint egészen elenyésző azoknak a tanulóknak a száma, akik egyedül angolból kaptak elégtelen érdemjegyet; szintén kevesen vannak, akiknek két elégtelenje közül az egyik az angol; angol elégtelenek főképpen a több tárgyból kapott elégtelenek között vannak. A jelesek s jók száma ellenben elég nagy. 3. Kétségtelen dolog, hogy az elért eredmény említett megállapítása — eltekintve a fenti statisztikai adat által nyujtottól — viszonylagos és, mivel egy ember tapasztalatain nyugszik, szűkkörű. Hiszen arra is vannak adataink, hogy azoknak a tanulóknak, akik az egyetemen folytatják angol nyelvi tanulmányaikat, mint angolszakos tanárjelöltek, egy része könnyebben, más része nehezebben boldogul a középiskolából odavítt angol ismeretekkel, A más intézetből jött tanulók angol tudásából vont következtetések, habár az ilyen módon szerzett tapasztalatokra csak nagy óvatossággal lehet építeni, szintén nem szolgálják az eredményről alkotott ítélet általánosabb érvényét. Ilyen álta
