Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 7. szám - Fejér lajos: Komoly bajok a francia középiskolákban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 265 itt fel. Megbirja-e tanulni a 12 éves gyermek a hazai történet 2000 évét ilyen rövid idő alatt? Kialakul-e benne ezen kétezeréves vágtatással az idő érzéke, amelyhez hozzá kell kapcsolni a világtörténeti és irodalomtörténeti eseményeket ? Hozzájárul-e a nemzeti érzés és öntudat? Átérzi-e növendékünk az ezeréves Magyarország történeti hivatását és Trianon szörnyű gyalázatát? Erősítjük-e ezzel a módszerrel nemzetünk jövőjében való szent hitet ? Ha az iskolának nincs ideje megadni az alapos nemzeti történeti ismeretet, a szülői ház adja-e meg? És éppen a mi korunkban, amikor a magyar nemzeti történetírás „átértékeli“ szabadsághőseinket és amikor szomszédaink még a haramiákból is nemzeti hősöket csinálnak ? Vigyázzunk, nehogy a történeti fatalizmus nemzeti fatalizmussá legyen! A négy középiskolát végzett növendéket pedig ne Marcus Aurelius halálával bocsássuk az életbe, hanem a nemzeti élet, a nemzeti történet, a világháború utáni Európa ismeretével és a magyar nemzet történeti hivatásának, a nemzeti öntudatnak érzésével. A felvetett kérdésekre pedig a feleletet ne az a „fiatal daru“ adja meg, aki egy pesti mintagimnáziumban Bratislavákra és Clujokra javíttatta ki a földrajzi neveket. És ezzel eljutottunk a tanárképzéshez. Az igazgatóképzés nem probléma, mégha lapjaink annak is igyekeznek beállítani. 120 intézetre akad majd igazgató bőven. De a tanárképzés égető probléma. Tény, hogy a tanítók és polgáriskolai tanárok nagyobb gyakorlati készséggel kezdik meg pályájukat, mint a középiskolai tanárok. A tanárképzést csak egy módon lehet jól megoldani: az egyetemi tanulmányokkal párhuzamos gyakorlati tanárképzéssel. A gyakorlati pedagógia terén való elmaradottságunkat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szaklapjainkban nincsen egyetlenegy mintatanítás, nincsen pl. a nyelvészetben egységes terminológiánk, nincsen semmiféle vezérkönyvünk, sőt nagyon kevés a módszeres tankönyvünk is. Középiskolánk tantervé legyen tehát nemzeti tanterv. Ügy legyen összeállítva, hogy a gyakorlati élet tűzpróbáját kibírja. Alkalmazkodjék a gyermek értelmi képességéhez és a nemzet nagy céljaihoz. Legyenek hozzávaló utasítások, tankönyvek, vezérkönyvek és legyen hozzávaló tanárképzés. Minden tantervnek és oktatásnak pedig legyen a vezető gondolata a hazai föld, a nemzeti élet, a nemzeti nyelv és nemzeti történet. (Aszód) Stibrányi Gyula. Komoly bajok a francia középiskolákban. Szinte nehezemre esik ellentállani a kísértésnek, hogy a címbeli francia" jelző helyébe a „magyar“ szót ne tegyem. Annyira azonos természetű jelenségek kínálkoznak megfigyelésre mind a két ország középiskolai oktatásügye terén, hogy ha a magunk panaszaival hozakod
