Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 7. szám - Rácz Lajos: Comenius és Eperjes

258 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE önhibájukon kívül a puszta fennmaradásért harcolnak. Kiáltó ellentét ez azon jelenséggel, hogy egészen új és — állítjuk — felesleges intézmé­nyek ugyanakkor dúskálkodnak a földi javakban Mi, protestánsok, nyugodt érzéssel és teljes objektivitással mondjuk el a miniszter eltávo­zásáról: „Iám pridem debuísset!“ Mérleget nem kívánok felállítani az elmondottak összegezésére. Ezt elvégezheti kiki saját maga. Ellenben a komoly, gondterhes idők arra intenek mindnyájunkat, hogy feltétlen tanuljunk a múltnak hibái­ból egyen-egyen és összesen, mett a magyar kultúra javai mindig életbevágóan lényegesek voltak, de a mostani korszakban tényleg jele­nünk és jövőnk egyedüli biztosítékait alkotják. Vitéz Bessenyei Lajos dr. Comeníus és Eperjes. Volt-e Comeniusnak valami köze Eperjeshez? Volt. Eperjes és az eperjesi kollégium volt az a hely, amely — Sáros­patak és a sárospataki kollégium után — Magyarország valamennyi városa és intézete közt a legközelebb állt a Comenius szívéhez, amely Sárospatak mellett a legnagyobb megértést tanúsította a nagy morva pedagógus és az ő tanügyi reformjai iránt; az a hely, amely, midőn hírét vette, hogy Comenius Patakon bizonyos nehézségek fölmerülése miatt elkedvetlenedett, mindent elkövetett, hogy öt az eperjesi kollégium számára megnyerje és csak kévésén múlt, hogy törekvése sikert nem aratott; — végül az a hely, ahol a Comenius oktatási elvei és eljárásai hazánkban, Patakot is maga mögött hagyva, nemcsak a legteljesebb mértékben megvalósultak, hanem még magát Comeniust is túlszárnyaló továbbfejlesztésben részesültek. I. Comenius, mint a cseh-morva testvérek püspöke, 1650 tavaszán meglátogatta a Nyitra és Trencsén megyében : Szakolcán és Puchón lakó száműzött híveit, akik már 25 év óta nem látták püspöküket és őket hitükben megerősítette, a wesztfáliai béke következtében a száműzetés­ben élő testvérgyülekezetre és hívekre váró helyzet és magatartás felől tájékoztatta. Azután azon gondolkozott, hogy eleget tegyen-e Lórántfy Zsuzsánna fejedelemasszony kérésének, aki őt már három ízben is hívta Patakra ?, meg a Rákóczy Zsigmond hercegtől március hóban érkezett meghívásnak, melyben a herceg hódolattal kérte őt, hogy az oktatás­ügy újjászervezése tárgyában tartandó tanácskozásra jöjjön el Patakra, amelyhez Tolnai Dali Jánosnak, Hartlib barátjának és a sárospataki főiskola rektorának meghívása is volt csatolva?1 1 Continuatio Admonitionis Fraternae etc. § 99.

Next

/
Oldalképek
Tartalom