Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 1. szám - Écsy Ö. István: A Toldi és a stilisztika
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 19 galmunkkal és fáradhatatlan serénységünkkel azt, hogy értjük, miért megyünk tudósszámba. T. i. nem az élet nagyobb kényelme miatt (amely után a tömeg kapkod), hanem a nagyobb munkák miatt, melyekkel az Istennek és az emberi társaságnak többet használunk, mint a tömeg. Legyen tehát mindenikünknek ama achillesi hősi mondás ha nem is a szánkban, de szívünkben : az én munkarészem nagyobb legyen. Kérem az Istent, hogy minket, kik a ti tanulmányotok élén vagyunk, hogy titeket, akik a jó gondolkodást serényen támogatjátok, hogy mindkét — egyházi és világi — részről való pártfogóinkat, úgy erősítsen, úgy buzdítson, áldásaival úgy halmozzon el, hogy ami bennünk bágyad s tévelyeg, sántikál, meggyógyuljon! Ügy legyen 1 Elmondtam. Ford. : Gulyás József. A Toldi és a stilisztika. ■ A Protestáns Tanügyi Szemle 1930. évi február havi számában Péter Zoltán kartárs közölt egy cikket, mely a stilisztika-tanítás nehézségeiről szól. Panaszkodik, hogy a IV. osztály anyagát (Toldi és stilisz- I tika) az új tanterv heti 3 órájával elvégezni szinte lehetetlenség s a tavalyi közgyűlésen mégis azt hangoztatták egyesek, hogy a magyarnál csak az újabb irodalomtörténetben van túlterhelés. Sőt akad vélemény, mely szerint a stilisztika és retorika egy évre volna összeszorítandó. Minthogy a cikk írója azzal fejezi be sorait, hogy szeretné mások véleményét hallani ez ügyről, legyen szabad pár szól szólanom a kérdéshez. Mindenekelőtt megjegyzem, hogyha túlterhelésről beszélünk a magyar nyelvnél, tagadhatatlan, hogy ez legerősebben az irodalomnál érezhető s legenyhébb a retorikánál, aztán a poétika és stilisztikánál. Nem azt mondom ezzel, hogy a stilisztikánál nincsen túlterhelés, hiszen amit cikkíró elmond az említett sorokban, azt csaknem teljes egészében magam is aláírom. En csak a többi osztály anyagával való összevetésben nézem a IV. osztály anyagát. A cikknek abból az igen helyes megjegyzéséből indulok ki, ami az Utasításra vonatkozik. Eszerint az I. félévben a 3 óránál egy óra elméletre, kettő gyakorlatra fordítandó, a II. félévben pedig megfordítva. Mivel pedig minden héten elesik egy óra dolgozatírásra (illetve javításra), Stellát mindegyik féléiben csak egy elméleti és gyakorlati óra marad. (A gyakorlati alatt olvasmányi órát értve.)1 fi Itt tehát a tantervben vagy utasításaiban számolási hiba van, mert 2 ■)- 1 -j- 1 =4, pedig a heti óraszám 3. Mivel tehát ezt megtartani formailag úgysem lehet, az ember úgy segít magán, hogy más beosztást 1 Ugyanezt megjegyzi dr. Bartha József: „A magyar és latin nyelv tanítása.“ jj Orsz. Tanáregyesületi Közlöny. 7. szám. 1930.
