Protestáns Tanügyi Szemle, 1931

1931 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom

PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE

235

És e sok tanító-munkát mind ingyen teljesítette, mert az önzetlenség tündöklő példája volt.

Mint püspök az iskolákat lankadatlan buzgalommal látogatta, a gyermekek tanítását is szakszerűen irányította, de a teológusok ismeretpatakának is, különösen a héber és a görög nyelvben, jól a fenekére nézett.

Minket, úgy is mint közös protestáns folyóirat fenntartóit és olvasóit érdekel, hogy a protestáns szolidaritás lelkes hive volt. Több református püspökhöz, Németh Istvánhoz, rokonához Antal Gáborhoz, Antal Gézához benső barátság csatolta. Gyurátzot és káplánjait mulatságban és istenes munkában is ott lehetett látni a pápai kollégium derék tanárai körében.

Szerették és becsülték a katolikusok is, a püspököktől, főapátoktól le a legszegényebb hívekig. Ez utóbbiakkal hányszor éreztette áldozatos szívének melegét.

A zsidók melegen szerették a vallásilag türelmes főpapot, aki héber nyelvismeretével nem egyszer ámulatba ejtette a tudós rabbikat. Gyurátz élete munkája annál bámulatosabb, mert kora ifjúságától fogva gyenge szervezetű, beteges ember volt. Élete alig más, mint az erős lélek diadalmas háborúja a test gyöngeségével. Küzdött amig lehetett. Nyugalomba vonulása után is dolgozott mint író. Munkával küzdötte le hazafias bánatát a trianoni gyász után. Élete alkonya bizony igazi alkony volt. Jó feleségét aránylag korán elvesztette. A gyermektelen embernek a rokoni jóság nem pótolhatta az őt teljesen megértő és vele érző élettársat.

Nem csoda, ha a betegség súlya alatt roskadozva, egész életén át hiven vezetett, igen érdekes naplójába, utolsó bejegyzés képpen, három nappal halála előtt, 84 éves korában odaírta: „Élég, Uram, immár!"

Gyurátz életrajzát Payr az öt jellemző alapossággal és egyúttal igen érdekesen írta meg. Senki erre nála illetékesebb nem lehetett. Hiszen munkában szinte telhetetlen lelke, egyházszeretete rokon a Gyurátz leikével.

De ismerte is lelki rokonát, a pápai gyülekezet szülöttje. Az elemi iskolában, később mint vallástanára, Gyurátz tanította. Évek hoszszú sorát, mint püspöki titkár, méltó munkatársként töltötte oldala mellett. Végül szívéhez legközelebb álló jó barátja volt.

A könyv nemcsak Gyurátz-életrajz, hanem az utolsó száz év egyháztörténetéhez is nagyon sok érdekes adatot szolgáltat.

Méltó volna ennek a 392 lapos nagy történeti munkának alapján egy 30—35 oldalas kis népszerű Gyurátz-könvvet szerkeszteni, hogy az egyszerűbb hivek és különösen az ifjúság Gyurátz példáján buzduijanak munkásságra, az egyház és haza iránt való áldozatos szeretetre. Szigethy Lajos.

Révész Imre: Egyháztörténelem. (Megjelent a Hóman Bálint szerkesztette ily című műben: A magyar történetírás új útjai.) Budapest, 1931. 141 — 182 oldal.

A magyar történetírás a háborút megelőző években a forrongás