Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 1. szám - Comenius: Kis beszéd az ékes latinság tanulásáról. Fordította Gulyás József
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 11 s az elmúlt századok sokféle futásával s a dolgok változásaival együtt írjuk le, szorgalmasan olvasni inkább tartsátok méltóknak, mint hogy magatokat legott a tunyaságnak és a butaságnak, vagy torkotoknak és hasatoknak, vagy talán a gazdasági teendőknek átadjátok. Ezt bármely népbeli is megteheti. A ti nemességetekhez pedig valami más illik. Óh egykor hadverő nemzet, annyira elpuhultnak akarsz-e látszani, hogy sem fegyverrel, sem tudománnyal nem törődve csak a hasadra gondolsz ? Óh szedjétek össze magatokat, hogy ti, egykor Mars fiai, valaha Minerva fiai legyetek! Bárcsak, miután engedtem, hogy engemet a tudományok tanulásának előmozdítására ide édesgessetek, e részről bár annyira boldog lennék, hogy titeket, nemes ifjak, a könyvek szeretetére megnyernélek. Bizony nem mulasztanám el ez utak és módok keresését, ameddig itt vagyok : mert különben valóban hiában leszek itt és fájni fog, hogy itt voltam, ha titeket, bármily bájoló igéimmel, nem illettelek és a műveltség szabad tudományai körül nagyobb szorgalomra nem csábítottalak. Mert ezeket a jelen és a távollevőknek mondom. Bárcsak meghallhatná hangomat az egész Magyarország! S ti, magyar nemesség, kérlek, emlékezzetek egykori dicső királyotokra és római császárra, Zsigmondra, aki az ő tanácsosának, egy tudós s tőle nemessé tett férfiúnak nevetett a balgaságán. Mert amikor másnap fontos dologban kérte övéi tanácsát, külön tanácskozásra utasította udvari nemeseit, külön tudós tanácsosait, ez sokáig habozván, hogy hová forduljon, végre az udvariak csapatához csatlakozott. Ezt látván a császár is, nevetvén, így szólt: Ő maga a saját méltóságát nem tudja elég méltón megbecsülni. Én, folytatja, egy nap alatt százat tehetek nemessé, tudóssá pedig még egyet sem 100 év alatt. Ezért ti nemesnek születettek, származásotok nemességét műveljétek az ész nemességével és a dicsőség koronájához a bölcseség koronáját adjátok. Ha titeket szülőitek, kik a dolgok értékét megbecsülni nem tudják, a bölcseség műhelyében, az iskolában (a mienkben vagy másban) tovább meghagyni, vagy jelesebb iskolákba, akadémiákra küldeni vonakodnak, kérjetek, könyörögjetek, közbenjárókhoz forduljatok, míg meg nem nyeritek. Mi ez iskolában, ha valami unalmat keltő volt, úgy gondoltuk kivetni, hogy — a nagy isten segítségével — az útvesztőből paradicsomot csinálunk. Csak adjatok időt és ne resteljetek velünk együtt lassú lépésben tovább haladni. Belétek bölcseséget, okosságot, ékesszólást egyszerre nem önthetünk, lassan belétek csepegtetni nem fogunk megszűnni. Nemcsak a tudomány elemeinél pihenjetek meg, a csúcs felé törekedjetek. Senki a mi versenypályánkról, ez iskolából pályabér és koszorú nélkül ne távozzék. Itteni tanulmányaitok koszorúja pedig az ékesszólás dísze lesz, amelyhez titeket most meghívunk. És hogy ti ne vonakodjatok állhatatosan itt megmaradni és szépen s teljesen kicsiszolódni, azt teljes joggal követeli tőletek a haza, az egyház és a család fénye, amelyet így majd megnőtt eltek. De ti is, ifjak többi tömege, akiknek a nemesi címen kívül születni jutott osztályrészül, ezeket jegyezzétek meg magatoknak, hogy kiki a saját helyén vitézül viselvén magát, Istennek, az egyháznak, a hazának, Isten segítségével hasznára és díszére lehessen.
