Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 6. szám - Dr. Kónya Sándor: Tapasztalatok az angol nyelv reálgimnáziumi tanításában
haladás irányát és lépéseit az az elgondolás határozza meg, hogy a tanuló a szavak fonetikai, akusztikai és vizuális vagy ortográfiái képét egyszerre, ne külön-külön tanulja meg. A kiejtés megtanulásában legjobb eszköz a kiejtésjelek használata. Itt első lépés az abc megtanulása. A tanuló így lesz leghamarább tisztában az angol betűk és hangok értékével. Ezzel megtanulja öt magánhangzónak angol abc-érték szerinti kiejtését, a c, h, g, j latintól eltérő értékét. Megtudja, hogy a b, d, f, k, m, n, p, s, t, v, x, z ugyanolyan értékűek, mint a latinban. Ugyanekkor megtanulja a nehezebb angol hangok kiejtését azok fonetikai kiképzésével; ezek az I, a két th, r, u, w. Az új hangok színe, a fonetikai kiképzés újsága bizonyos játékszerűséget ad a tanulásnak, elfelejteti az ott lappangó gépiességet, a tudást biztosabbá, öntudatosabbá teszi. Minden hangot, az abc minden betűjét minden tanulóval addig gyakoroltatjuk, amíg minden kiejtésbeli hiba el nem tűnik. Az abc hangjai helyes kiejtésére a tanár szájának s önmaguk hangképző szerveinek a gondos megfigyelése, az utánzás, a fonetikai kiképzés megértése és begyakorlása mindig elégnek mutatkozott. A következő órára a tanuló már az angol hangok ismeretével jön. Erről meggyőződünk s miután az angol hangok kiejtési nehézségében mutatkozó legnagyobb akadály eltűnt útunkból, mondatokkal való munkálkodással egyszerre belevesszük magunkat a nyelv szívébe.1 Már előzőleg összeszedtük azokat a tárgyakat, amelyekről a könyvbeli első lecke szól (toll, ceruza, tinta, kréta, papír, könyv, füzet, vonalzó, kés, gummi, tollszár, tolltartó), beszélünk velük s róluk az anyanyelv kikapcsolásával. Az óra elevenen, gyorsan, észrevétlenül s a tanulók arcának máskor még nem tapasztalt ragyogásától szokatlanná válva rohan el s a tanulók a rendkívüli öröm és siker ösztönző erejével hagyják el a tantermet, mert — íme — a nyelv tanulásának tulajdonképpeni kezdetén kérdezni és felelni: „beszélni“ tudnak. Ez olyan felfedezés, amilyenre tanulói pályájuk alatt még nem jutottak. Az óra vége felé azután a megtanulandó szavakat is elolvastatjuk. Nem megy nehezen, mert a kiejtést már tudják. S most rávezetjük őket a kiejtésjelek megtanulására. Jól megjegyeztetjük velük azt, hogy az angolban az i-re tett ponton kívül más ékezet nincs; a használt jelek csak a kiejtés megtanulására szolgáló eszközök és azokat szófüzetükön kívül semmiféle írásban nem szabad alkalmazniok, E kiejtésjeleket előfordulásuk szerint fokozatosan tanulják meg s hamarosan rendszerezhetik is ilyenformán : hosszúságjel a magánhangzókon : d, é, i, ö, ü, kiejtés: amint az abc-ben tanulták; hullámvonal az e~, i, o, u'-n, supradentálís r előtt álló magánhangzók, hosszan ejtett ö-szerü hangokkal. Az ilyen módon való fokozatos haladás teljesen biztosítja a helyes kiejtés megtanulását, amellyel többé semmi baj sem lesz. Tehát nincs szükség sem előtanfolyamra, amint azt több német módszertaniró javasolná (legalább németeknek), sem a szavak és kiejtés, illetőleg az írás elkülönített megtanulására. A jelekkel való kiejtés-tanulás tudatosabb, Ä__________PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE___________225 1 V. ö. az említett cikkel.
