Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Egyházi és iskolai hírek
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 204 mariner“, mely egyszerre a világirodalom klasszikusai közé emelte, pedig írt még ezenkívül vagy 200 művet. Regénye két ember, Pedro Serrano és Selkirk Sándor élményéből alakult. Irodalomtörténeti jelentősége, hogy vele Defoe megalapítja a regény egy új fajtáját, az ú. n. Robinsonadokat, melyben a hős távoli világrészek lakói és viszonyai közt hányódik. Különbözik azonban a hozzá hasonló kalandorvagy selmaregényektől, hogy szerzője mindent elkövetett, hogy az olvasó elhiggye azt, amit ő mond. Történetét a jelenből veszi, alakja a naplóforma. A mű azonnal nagy tetszést aratott és számtalanszor fordították le minden művelt nyelvre. Sok olvasóját, így különösen a gyermekeket, az érdekes, változatos események kötötték le és kötik le ma is. Pedig Robinsonban sokkal több van : morál és pedagógia, bár szerzője nem gondolt erkölcsi tantételek közlésére, mikor hervadhatatlan művét megírta. Rousseau fedezte föl a Robinson ebbeli jelentőségét. Rousseau hallani sem akar könyvekről, mégis azt akarja, „hogy Emil legyen bolondja ennek a regénynek“, mert megtanulhatja belőle, hogy az ember magára hagyatva is hogyan lehet úrrá a természet erőin. De egyéb tanulság is szól belőle. íme, egy közönséges, mindennapi ember, aki tele van hibákkal és tévedésekkel, a maga erejéből jó útra tér. Robinson arra int, hogy a lemondás, szorgalom és kitartás által az ember győz az akadályokon, a magánosság pedig magába szállásra és belső tisztulásra vezet. így lesz Robinson az önnevelés, különösen az akaratnevelés valóságos iskolája. Ebben van e halhatatlan mű pedagógiai jelentősége. 1771-ben jelent meg először Losontzi István Hármas Kis Tükre. Eredeti címe nem ez volt, hanem : „A Szent Históriának Summája . . , mely most Magyarország Kis Tükrével, azaz oly könyvecskével, amely Magyarországnak földjét, polgári állapotját és a magyar nemzetnek históriáját summásan kimutatja, a tanulóknak nagyobb előmenetelükre megbővíttetvén, kibocsáttatott.“ A második kiadásban (1773) mér hasonló célzattal Erdélyt is felveszi. Ezzel a harmadik résszel megvolt a „Hármas Kis Tükör“. Mikor Losontzi ezt a könyvét megírta, megsiketülése miatt már lemondott volt a nagykőrösi iskolánál 28 éven át becsülettel betöltött tanári álláséról és íme, nyugalomban írt műve tette országos hírűvé. Könyvét 1854-ig, mikor Bach miniszter eltiltotta, az ország minden zugéban ismerték és felekezeti különbség nélkül használták. Tömérdek, majdnem 100 kiadásban jelent meg. Különösen kedveltté tette, hogy 9 földrajzi és történeti adatokat versbe foglalva közli. így pl. 4—8 soros verset szentelt minden vármegyének: pl. „Szatmár vármegyében némely maradványa Van az aranyértznek: mert itt Felsőbánya (Szatmár, Károly, Erdőd, Gyarmat és Nagybánya), Hol bányász az értzet ásva, töri, hányja.“ — Nevezetes az előszava is, melyben Losontzi ezt írja: „Magyar gyermekeknek magyarul írtam, nem idegen nyelven, melyet nem értenek. Sőt vajha már valaha felállittatnának a mi nemzetünkben is a magyar iskolák, amelyekben a szükséges dolgokra magyar nyelven taníttatnának elsőben gyermekeink!" íme, Losontzi már akkor felismerte a magyar nyelvű tanítás fontosságát, mikor még alig buzgólkodott valaki érette I Bizony, méltó ő emlékezetünkre és hálánkra 1 Sz. Ö. A debreceni kollégium Diákszövetségének budapesti csoportja május 9-én közgyűlést tartott, amelyen dr. Némethy Károly budapesti ref. főgondnok elnökölt. Az esti összejövetelen pedig Benedek Sándor, a Közigazgatási Bíróság másodelnöke, diák-élményeiről adott elő.
