Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Belföldi lapszemle
200 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE képzés kétirányú legyen: általános pedagógiai, ill. pszichológiai és speciális didaktikai. — Kemény Gábor az osztályozás, vizsgálat és különösen az érettségi vizsgálat ellen nyilatkozik. Utóbbi szerinte azért érett meg az elpusztulásra, mert ellentétben áll a pályaválasztással. A Magyar Tanítóképző márciusi számában Kiss József az olasz tanítóképzésről értekezik. — Papp Ferenc pedig befejezi az osztrák népoktatásról szóló közleményét — Jankó László a nyugalomba vonult Sarudy Ottó főigazgató érdemeit méltatja. — Az áprilisi számban Váradi József a népművelés- és tanítóképzésről ír és azt ismerteti, hogy mennyiben vették ki részüket a népművelési mozgalmakból a tanítóképzők és azok tanárai. — Mesterházy Jenő a történelem népiskolai tanításának módszeréről értekezik. — Szemere Samu — sajnos — igen vázlatos cikkben a kantí filozófia hatását nyomozza a jelenkor pedagógiájában és megállapítja, hogy a mai pedagógiának azon részében, mely a kultúrfílozófiában keresi a pedagógia alapvetését, félreismerhetetlen a Kanttal való kapcsolat. A Kisdednevelés áprilisi száma túlnyomórészt néhai Nagy Lászlónak, a magyar gyermektanulmányi intézmények megalapítójának van szentelve. A szerkesztő általánosságban méltatja Nagy Lászlót. Imre Sándor a lelkes tanítót, a kutató elmét és a szervező tehetséget emeli ki Nagy Lászlóban, Nógrádi László pedig Nagy László betegségéről és haláláról ír. A Magyar-Zsidó Szemle január-márciusi számában dr. Benoschofsky Imre megállapítja, hogy a zsidó középiskolai vallástanításból csaknem teljesen hiányzik a hitoktatás, hiányzik a tantervekből és a tankönyvekből egyaránt. Sok mindent tanítanak, csak azt nem, mit kíván a zsidó vallás a mai embertől és mit ad neki. A középiskolai vallástanítás két részre oszlik: héber szemelvények fordítása és elméleti tananyag. Ez utóbbi túlnyomólag a zsidó nép történelme. Kívánatos a történelmi anyag csökkentése, a VIII. osztályban pedig világnézetet, illetve apologetikát kell nyújtani. — Weiss Pál közli a Magyar-Zsidó Szemlében (1884—1929) megjelent tanügyi vonatkozású cikkek jegyzékét. A Református Diákmozgalom februári számában Makkai Sándor A diák útja című cikkében mintegy válaszol Bogdán Gyula egyik cikkére, melyben a magyar református diákról megállapítja, hogy kétszeres keresztet visel ; baj, hogy magyar és baj, hogy református, úgyhogy Bogdán szerint az egyetlen út a külmisszióban való elhelyezkedés. A magyar diákok legyenek a török-örmény missziók orvosai, tanárai, lelkészei. Ezzel szemben Makkai püspök azt fejtegeti, hogy a magyar református diák útja a magyar református egyház élő közösségébe való beiktatódás felé vezet. Ez a folyamat Erdélyben már megkezdődött. A márciusi számban ugyancsak Makkai Sándor saját magáról ír, különösen szellemi fejlődéséről. Többek között ezt mondja: „Mi Kolozsvárt
