Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Hazai és külföldi irodalom
190 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Vargha Zoltán: Gróf Vigyázó Sándorné báró Podmaniczky Zsuzsánna (1839—1923) életrajza. Budapest, 1931. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. Ára ?. Ezen a címen jelent meg mint első kötete annak a műnek, amely az Akadémia nagynevű hagyományosainak, gr. Vigyázó Sándor és Ferencnek végrendelete szerint a család történetével fog foglalkozni. Mindjárt ki is jelenthetem, hogy az Életrajz tudós írója nemcsak hű képét nyújtja az evang. vallásához hű nagyasszonynak, hanem oly következtetéseket is von le, amelyeket minden tanár eredményesen fel is használhat. Az Életrajzból megtudjuk, hogy a kis Zsuzsánna 1838. január hó 24-én született és miután édesanyja róm. katolikus vallású volt, katolikusnak keresztelték. Édesapja, mint erős protestáns érzelmű férfiú, leánvát evang. hitben neveltette és később idősebb leányánál, báró Radvánszky Antalnénál Besztercebányán meg is konfirmáltatta. A leányka gondos taníttatásban részesült és miután édesanyja korán árvaságra juttatta, édesapja nevelte, mellette német és francia nevelőnőket tartott. A leányka szép hajadonná fejlődött és csakhamar Koppély Frigyes neje lett. Házassága azonban nem volt boldog, bár két fiúnak anyjává lett, elvált. Hosszú éveken át húzódott a válópör, ami az érzékeny nő idegeit nagyon igénybe vette. Gyógyulást Spa, Ems fürdőiben és Montreuxben keres. Ebben az időben közeledik a szép nő felé Vigyázó Sándor, aki eleinte barátja, önzetlen támogatója, végre férje lesz. Házassága most boldog. Férje gyöngéd, három gyermeke, Józsa, Ferenc és Sándor rajongásig szeretik; felhő nem borul a szép családra, legfeljebb, ha a gyermekek egyike vagy másika gyengélkedik. Mindhárom gyermeke otthon tanul és a gondos szülők éber figyelemmel kísérik haladásukat. A leánya nem tesz évenként vizsgát, de a fiúk az elemi osztályokból a házban, később nyilvános intézetekben vizsgáznak. A felsőbb osztályokból a budapesti evang. gimnáziumban vizsgáznak, ott teszik érettségi vizsgálókat, még pedig kitűnő eredménnyel. 1894. augusztus 21-én éri a főúri nőt a legnagyobb csapás. Szép, deli Sándor fiát, aki nemrég tiszta kitűnő érettségi bizonyítványt hozott haza, aki szép és nagy reményekre jogosított, elragadta váratlanul a kíméletlen halál és holtan hozta haza Émsből, ahol a család nyaralt. Ez a csapás a finom idegzetű anyát igen mélyen sújtotta, hisz Sándor fia volt határozottan legkedvesebb gyermeke, Nem akart vigaszt találni két megmaradt, igen jó gyermekében, gyöngéd férje kedveskedéseiben, barátnői és barátai vigasztaló szavaiban; sem abban, hogy fia emlékét szép alapítványokban örökítette meg (egyetemi kórházalap, mensa, evang. gimn, ösztöndíj, Vöröskereszt stb.); sem abban, hogy grófi rangra emelte a király kegye családját; sem abban, hogy leánya boldog frigyet kötött gr. Bolza Pállal; még abban sem, hogy Ferenc fia kitűnő jogi vizsgái után a király gyűrűjét nyerte el jutalmul. Mindez nem kárpótolta vesztett kincséért.
