Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Fejér Lajos: Békesség
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 177 az alkalmazkodás gyönyörűsége (voluptas accomodationis) és tetőzetül az összetartozás érzete (solidaritas). Mind a harci ösztön, mind az összetartozandóság érzése átvihető s értékesíthető a vallásos hit mezején. A vallásos ösztön fejlődése és nyilvánulata különböző alakokban s eltérésekben figyelhető meg, pl. a szülök, a törzs, a nemzetség, a haza, az emberiség tisztelete (deificatio). Az emberiség szeretete azonban, melyet annyira óhajtanánk, a gyermeki szívből kivírágozva látni, a legbecsesebb hazafias érzelmek támogatását kénytelen nélkülözni. Ennek a szeretetnek a nemzeti nyelvek még csak nevet sem tudnak adni a maguk emberségéből. Ott volna ugyan a cosmopolitismus (világpolgárság) szó, de mikor... „Világ-polgárok“ — tulajdonkép ilyenekké kellene lenni szívében mindenikünknek, vagyis minden salaktól megtisztult, igazán krisztusi értelemben vett tiszta emberekké, hirdeti nagy hévvel az előadó. Ám tudjuk, mily értelművé rontották el ezt a nevezetet a cinikusok. Szerintük az állam és törvényei csak a józan ésszel ellenkező, botor, ennélfogva elvetendő hagyományok összességét jelentik. Ok nem a pozitív tartalmat, a szeretetet, az odaadó hűséget hangsúlyozzák, amelyeknek képe feltámad lelkűnkben a „polgári erény" szó hallatára, de a tagadást, mert nem akarnak a nemzeti szokásoknak és erkölcsöknek behódolni, mint amelyek az ő átnemesült, megfinomult „intellektus"-ok ítélőszéke előtt egyáltalán igazolhatatlanok. A békére nevelésben segítő társul nekünk más valami kell, nem a tagadó cosmopolitismus. És e pontnál föl meri az előadó vetni a kérdést: vájjon a Népszövetség szolgáltat-e néminemű tárgyat és támogatást az emberies érzület kiműveléséhez? Bizonyosan, — hangzik reá a rövid és határozott felelete. Itt azonban nehézségek merülnek fel, kivált a jelkép vagy a személy hiánya miatt, aki azt megtestesítené. „Szerencsére az ember-család jelképéül soha szebb, nagyobbszerü, dicsőbb mintát nem találunk, mint a mennyei atya képe. Az emberi testvériesség vallása soha nern mondhat le őróla, sőt meg vagyok győződve, sokáig nem is tudna ellenni nélküle." Az előadó így foglalja össze tanulmányát: a békére nevelésben megvan együtt és szépen megfér, kiegészíti egymást: az erkölcsi nevelés (a rossz ellen való küzdelem), a társadalmi nevelés (a mennyei atya és ember-család felsőbb fokú megismerése). * A 3 szakosztály (Lélektan, Oktatás, Nevelés) érdekes jelentéseket nyújtott be: a gyermeki érzelmek és balítéletek körül végzett vizsgálódások eredményéről; hangoztatja, követeli a hadi kifejezések használatának lehető mellőzését, végül a mindenkinek egyformán kijáró igazságszolgáltatást. Igen megnyugtató, sőt bátorító tanúbizonyságok akadnak közte (self, goverment, az ifjúsági Vörös Kereszt; iskolaközi levelezés esperantó nyelven; nemzetközi versenyek (camps) — de hosszú volna itt mind felsorolni.
