Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 5. szám - Tankó Béla: Bőhm Károly emlékezete
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 175 világítja meg. Nem a gondolat felvillantása a Böhm érdeme, ennél sokkal több az ő tette: az érték egyetemes tanának megalapozása. Hogy ez mit jelent, mindenki megítélheti, aki az értékfilozófia jelen állásáról olyan beszámolókból, mint pl. a Messeré (Deutsche Wertphilos. der Gegenwart, 1926, vagy a Wertphilos. der Gegenwart Philos. Forschungs. 1930). azt látja, hogy a csaknem légüres térben építkező metafizikai spekulációk és a nyers empíria közt hogy hányattatik a tanácstalan ember. Itt, csakugyan, még kiderül egyszer, hogy igaza van Bartók Györgynek Bőhmről írt pompás ismertető tanulmányában: „Axiologiát még mi magyarok is, tőle leszünk kénytelenek tanulni!“ (Böhm Károly. Kultúra és tudomány, 1938. 140.) Talán egyebet is: a Szellem életének nagyszerű eredményeit, az öntudat szerepének és alkatának megvilágítását, a képkapcsolás tanának elmélyítését, az egységes ember magyarázatának egész bámulatosan mély és éppen ezért természetes elveit, melyeket az Ember és világa II. kötete ad, valamint a megismerés és megértés magyarázatát, mellyel a IV. kötet összefoglalja a modern filozófia egész tendenciájának minden főszálát és kimutatja azokat a pontokat, ahol jegecedési folyamatukban megtalálhatják a maguk kristályosodási központjukat a ma még forrongó irányok. Nincs, csakugyan, ami indokolná, hogy a magyar tudományos köztudat tovább is azt várja, hogy valaki fölfedezze számára a Böhm filozófiáját, netalán valami külföldi tekintély; a legilletékesebb magyar elmék megóvtak már ettől a pironságtól: Pauler Ákos és Nagy József munkái után nem a felfedezés, hanem a tanulmányozás és hálás felhasználás vár a magyar közönségre. Ebben, ismét megvillan, nem a Böhm személyes érdeke forog szóban, hanem a mienk, akiknek minden óráért kár, amellyel késünk felhasználni a magunk revíziójához, ahogy Makkai Sándor megjelölte — a legtalálóbban a mai nemzedék vitális feladatát, a legnemesebb eszközök egyikét, mellyel visszanyerhetjük az elvesztett javak legfőbbikét: a szellem méltóságának megbecsülését és érvényesítésére az elhatározást. Tankó Béla,
