Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 4. szám - S. Szabó József: A református egyházat foglalkoztató fontosabb iskolai kérdések
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 127 A református egyházat foglalkoztató fontosabb iskolai kérdések. Szemlénk hivatása szerint csak azokat a kérdéseket taglaljuk e helyen, amelyek a középfokú és főiskolákra vonatkoznak. Alapul szolgálnak a református egyetemes tanügyi bizottság legközelébb február havában tartott üléseinek tárgyalásai. A legaggodalmasabb és legégetőbb kérdés, amely iskoláinkat válságos helyzet felé sodorja, tanintézeteinknek anyagi téren az államtól való függéséből származik. Itt, mint egyház- és iskolapolitikai vonatkozásban mindenütt, közös a sorsunk ág. hitv. evangélikus testvéreinkkel. — Iskoláinknak az állammal való szorosabb kapcsolatát az a taniigypolítikai irányzat indította meg, mely az 1883. évi középiskolai törvényből kiindulva s az 1894. évi nyugdíjtörvénnyel folytatva, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1906. évi 95'333. számú rendeletével jutott teljes érvényre. Mindezeket megelégedéssel és örömmel fogadták a középiskolákat fenntartó prot. egyházak, mint az 1848. évi XX. t.-c. jogos követelményének teljesítését. A középiskolai törvényben biztosított fenntartási államsegélyt, minden kétségeskedés nélkül, egymásután is vették igénybe gimnáziumaink. Tehették, mert szentesített állami törvényben talállak biztosítékot azoknak a szerződéseknek a védelme alatt, melyeket az állammal kötöttek. Az önkormányzat némi elviselhető sérelmével ugyan, de jelentős összegű évi állami segélyhez jutottak, mely fenntartásukat, sőt továbbfejlődésüket biztosította. Ez ^szegeket azonban pénzünknek a világháborút követő elértéktelenedése n lkára zsugorította. így a múlt 1929—30. tanévre 18 református középiskola fenntartási államsegély címen 117 pengő 60 fillért kapott összesen az államtól (legkisebb 2’ 16, legnagyobb 9'52 P). A miniszter pgyan, egyházunk ismételt kérelmére, Ígérgeti az államsegélynek megfelelő módon való valorizálását, de az államháztartás nehéz anyagi helyzete következtében sohasem teheti. Itt a helyzet csak rosszabbodik, tehát ennek az államsegélynek a régi értékben való visszaállítására ma, Isten tudja meddig, vagy talán soha semmi reményünk nem lehet. Iskoláink a fenntartási államsegélyek megszűnésével valóban a legválságosabb körülmények közé kerültek volna, ha az 1906-ban megindult tanári fizetéskiegészítö államsegélyben oltalmat nem találnak. Ezt is úgy üdvözöltük, mint az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtására irányuló
