Protestáns Tanügyi Szemle, 1931
1931 / 3. szám - Egyházi és iskolai hírek
118 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE őrlí a pedagógus idegzetét, derűs világnézetét, boldog optimizmusát pedig az élet minden csalódása közt is megőrizte, s teste erős és rugékony, lelke derűs és ifjú maradt haláláig. Áldásos és példaadó volt az az élet, amelyet Hollós János élt, s ha cselekedeteinek rugóit és indítékait keressük, meg kell állapítanunk, hogy hit, szeretet és munka volt életének legfőbb tartalma. Bár nem viselte Luther köntösét, papi mivolta „character indelibilis“ maradt nála ; lelkészi esküjét élete végéig híven megtartotta s vallásos világnézete egész lelkét átitatta. Életében és cselekedeteiben pedig hatalmas erővel nyilatkozott meg a szeretet; ennek szava mindig elnémította benne a harag erejét, ez tompította nála a szigorúság élét. Ha valakiről, őróla teljes igazsággal lehet megállapítani, hogy a szív embere volt, s meleg szívének jóságát a gondjaira bízott ifjúság s a tanári kar, melynek minden egyes tagjához erős baráti szálak fűzték, egyaránt érezte. A szeretet szavának sugallatára kereste mindig a békés kiegyenlítés útját, s a szeretet erejével, mely minden szavából kicsengett, minden tettéből kisugárzott, tudta érzelmi egységbe vonni munkatársait s köztük a zavartalan harmóniát fenntartani. A soproni líceumnak jó közszelleme nem kis mértékben az ő érdeme. Férfikora munkásságának színtere az az iskola volt, melynek valamikor egyik legjobb diákja, majd 36 éven át tanóra s ebből 18 éven ót igazgatója volt. Féltő és aggódó szeretettel vette körül iskoláját, őrizte évszázados, nemes hagyományait s szolgálatába állította nagy munkabírását. A munkában pedig mindig előljórt s fáradságról sohasem panaszkodott. Tevékenységének fő színhelye szívéhez nőtt iskolája volt, de azért maradt ideje és érdeklődése egyházának és városának ügyei és a társadalmi élet számára is. Hosszú idő óta s egész haláláig tagja volt a város törvényhatósági bizottságának, élénk szerepet játszott a soproni evangélikus gyülekezet életében s hivatalánál fogva részt vett az egyházkerület és egyetemes egyház ügyeinek intézésében is. Még a testnevelés ügyében is buzgólkodott (fiatal korában tornatanítói oklevelet is szerzett s éveken át tornát is tanított), s évtizedek óta mint elnök vezette a jóhírű, régi Soproni Tornaegyesület működését. Önzetlenül és sokat dolgozott a köz érdekében, társadalmi és közéleti munkájával pedig magának tiszteletet, állásának megbecsülést szerzett. Azok közé a kevésszámú, szerencsés emberek közé tartozott, akiknek csak barátjaik vannak, irigyeik, vagy ellenségeik nincsenek. De hiányzott is egyéniségéből minden olyan tulajdonság, amivel haragosokat szerezhetett volna magának. Szívének jóságával csak szerénysége vetekedhetett, előzékeny és szeretetreméltó természetével pedig mindenkit megnyert, akivel csak összehozta az élet. Emléke kitörölhetetlenül bele van írva a soproni líceum annaleseibe s örökre belevésve kartórsainak és tanítványainak szívébe. Hollós János János 1867-ben született Győrött. A gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában végezte, a négy felsőt a soproni líceumban s ugyanott tett érettségit, Majd a soproni evang. teol. akadémia hallgatója lett s teológiai tanulmányait a hallei egyetemen fejezte be. Hazatérvén külföldről, felavatták lelkésszé, de nem vállalt lelkészi állást, hanem beiratkozott a kolozsvári egyetem bölcsészeti karóra s ott a latin nyelvből és a történelemből középiskolai tanári oklevelet szerzett. Egy évig a bonyhádi evang. gimnázium tanára s szintén egy évig a soproni teol. akadémia előadója volt. 1896-ban választották meg a soproni evang. líceum tanárának, 1913-ban pedig az egyházkerület bizalma az igazgatói székbe emelte. Bölcs vezetésének és nagy munkabírásának köszönhető, hogy iskolája meg tudott küzdeni
