Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Dr. Zoványi Jenő: A sárospataki iskola a 16. században
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 169 lanság és felületesség, hogy éppen Melanchthon levele bizonyítja, hogy alsóbbrendű, de az eleminél magasabbfokú protestáns tanintézet lett legyen már ekkor Sárospatakon, mert hiszen a lelkészségre főiskolákon képezik a lelkészeket. Ilyen alapon irta meg Thurzó Ferenc is a nagybányai ref. „főiskola“(!) történetét s ennélfogva részletesebben kell e kérdéssel foglalkoznom. Arról az alacsony színvonalról, melyen a magyarországi katolikus papság a reformáció korában állott, nemcsak hogy nem ugrottak át egyszerre az egyetemi fakultások állapotára, hanem ellenkezőleg inkább szerfelett lassú volt a fejlődés. Ha a reformációkori katolikus papoktól csak annyit kívántak felszentelésük alkalmával, hogy olvasni' és énekelni tudjanak s némi elemi iskolai ismeretük legyen: még csak elképzelni sem lehet, hogy a reformáció meg azon kezdje, hogy neki csak főiskolákon képzett papok kellenek. Nem is kezdte. Még csak azt sem követelte meg sokáig, hogy valamennyire is tanult emberek legyenek, akadt a felszenteltek között nem egy kisebb hivatalnok, iparos és kereskedő is.1 2 Elegendő volt, ha megfeleltek azoknak a minimálisán megszabott csekély követelményeknek, amelyeket p. o. a 16. század közepe táján keletkezett ötvenötszakaszos kánonoskönyv akképpen írt elő a felszentelendő részére, hogy „tudja a magyar írást, értse az keresztyénségnek fundamentumát, olvassa az magyar bibliát".3 Hiszen még a 17. század második negyedében sem kellett a református papoknak több készülettel lenniük hasonló alkalommal, mint hogy egy-egy jóeleve kitűzött tételről akár a heidelbergi káté, akár a Siderius (mintegy 30 kisalakú levél terjedelmű) kátéja alapján vitatkozzanak és esetleg felmondják vagy egyik vagy másik kátét.4 5 Ehhez bizony nem kellett főiskolai képzés, túlontúl elég volt hozzá egy triviális iskoláé is. Aminthogy egykorú kétségbevonhatatlan hitelességű adatok határozottan mutatják, hogy csak triviális iskolát végzett a protestáns lelkészek nagy többsége. Sárosmegyében p. o. nemcsak Eperjesről és Bártfáról, hanem még Berzevicéről, Nagysárosról és Héthársról is sokan mentek közvetlenül lelkésznek.u És a Wittenbergben felszentelt 16. századbeli magyarországi lelkészek közül nem egy az ezen alkalommal anyakönyvbe bejegyzett részletes életrajzaik" szerint megmondottan csak triviális iskolákban tanult és a többiek közül is számtalanról kimutatható ezeknek alapján további összevetés útján ugyanez.' A legtöbb előbb iskolaigazgatónak (vagy csak tanítónak) ment s erről az általában véve átmeneti hivatalról jutott aztán lelkész-1 Csak olvasni! írni nem! Aminthogy még a rendesnél magasabb színvonalú erdélyi papság kebelében is akadt olyan, aki nem tudott írni (Schullerus A.: Luthers Sprache in Siebenbürgen. 134. 1,).- Barcsa János: A tiszántúli ref. egyházkerület történelme 1. k. 63. 1. 3 Mokos Gyula: A hcrcegszőlősi kánonok más egyházi kánonokkal . . . 154. 1. 4 Történelmi Tár 1909. 201, 202, 203, 408. 1. (Zoványi Jenő közleménye). 5 Hörk József: A sároszempléni ev. esperesség története. 29. 1. 0 Prónay —Stromp: Magyar ev. egyhéztört. emlékek. 1—147. 1. ’ Egy részüket I. Debreceni Protestáns Lap 1910. 277. 1. „Sárospatak reformációja és a róla szóló hamis tudomány“ c. cikkemben, melyre el is maradt az érdemleges válasz.
