Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 2. szám - Megjegyzések
68 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE maink lázas erővel és tempóval dolgozó kultúrpolitikájával szemben csak egy felkészült tanárgárda kezéből kikerült nemzedék veheti fel eredményesen a versenyt. Felmerül a kérdés, hogy mi módon képezze magát a földrajztanár tovább ? Első kötelessége minden szakjával törődő tanárnak, hogy tudományos eszközökkel, különösen könyvvel lássa el jól magát. Az egyetemről nem hozza magával mindazt a tudást, amit az élet megkíván tőle. De hoz indításokat, tájékozódottságot, kutatási készséget, amelynek segítségével a gyakorlat közben felmerült hézagokat pótolni képes. Elsősorban tehát jó és használható könyvekkel lássa el magát a szaktanár. Különösen a nagy összefoglaló müvekre kell fektetni a fősúlyt, amelyek magukba olvasztják az apróbb értekezések eredményeit. A könyvek lehetőleg utolsó kiadásban szerzendők be. Ha mód van rá, nagyon ajánlatos kisebb, tudományos szinten álló gyűjteményeket is megszerezni, mint pl. a Sammlung Göschen, Aus Natur und Geisteswelt stb. szakmába vágó köteteit. Mindezek mellett azonban igen fontos szakfolyóiratok olvasása, amelyekből tájékoztatást lehet szerezni a tudományos haladásról, methodikai kérdésekről és az újabban megjelenő könyvekről. (A legfontosabb könyvek jegyzékét megtalálhatjuk szakszerű összeállításban: Dr. Paul Wagner: Methodik des erdkundlichen Unterrichts I. 80, 81, 82. lapján és Teleki—Varga: A modern földrajz és oktatás című könyv 159, 160. lapján.) A jól felszerelt könyvtár mellett nagy jelentősége van a tudományos egyesületekben és gyűléseken való résztvételnek is. Újabban már hazánkban is nagyeredményű tanári továbbképző tanfolyamokat rendeznek. Ezeknek csak egy a hátrányuk, hogy nyáronként csak egy szakból tartanak tanfolyamot s így 5—6 évben jut egyszer sor földrajzra. Pótolja ezt némileg a Magyar Földrajzi Társaság Didaktikai Szakosztályának évenként tartott gyűlése, ahonnan a földrajztanár értékes benyomásokat szerezhet. Itt pedig az a hiba, hogy nehezen tudják az érdeklődést felkelteni a tárgy iránt, úgy, hogy megtörtént, hogy egyik értékes vándorgyűlésen a tiszántúli református középiskolák közül csak három iskola földrajztanára vett részt. Itt kell felemlíteni, hogy a modern színvonalon maradni akaró tanárnak az egyetemmel is fenn kell tartani a kapcsolatot. Könyveket kérni szünidőre a szemináriumból, amikor ott úgy sem használják, résztvenní az egyetem által rendezett tanulmányi kirándulásokon, eszmecserét folytatni a tudományos világ hivatott képviselőivel, mind megbecsülhetetlen előnyöket biztosítanának a középiskolai tanár számára. Ha még azt is felemlítjük, hogy külföldön tartott nemzetközi kongresszusokon való résztvétel úgy a hallottak, mint a látottak szempontjából igen nagy jelentőséggel bír, akkor kimerítettük a földrajztanárral szemben e téren felállítható követelményeket. Külön kell kiemelni a vidékenként megalakult tanári körök nagy jelentőségét, amelyek még nincsenek kiaknázva. Az egyetemi képesítés különösen módszertani szempontból hagy nagyon sok kívánni valót. Ezt a hiányosságot, melyet ugyan újabban a gyakorló iskolák és a
