Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 10. szám - Pap Zoltán: Hogyan reformálnám én a középiskolát?
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 137 adták és annak elvégzése után nem mer a különbözeti vizsgálatra vállalkozni, vagy nem tud az új iskola nehézségeivel megküzdeni. Ha az ily esetek számát az ország összes polgári iskoláiban évente csak százra tesszük, ez sokkal nagyobb veszteség, mint amennyi nyereséget jelent a gimnáziumokban és reálgimnáziumokban helyet foglaló több ezer tehetségtelen vagy hanyag tanuló. Az algimnáziumokban körülbelül a mai meglehetősen enyhe mértéket alkalmaznám, hogy minél többen elvégezhessék ; akik pedig még ennek a mértéknek sem felelnének meg, azok számára ott van a 6 osztályú és ott lesz a tervbe vett 8 osztályú népiskola ; ezeknek meg kell elégedni azzal, hogy a kulturális szempontból legalacsonyabb néposztályban foglaljanak helyet. Az algimnázium első két osztályának gerincét a magyar nyelv és a számtan képezné, és mint idegen nyelv a latin helyett német szerepelne heti 5 órában, mert ez az élő és hazánkban is elég gyakran hallható nyelv alkalmasabb arra, hogy a magyar gyermeket az indogermán nyelvek flektáló rendszerébe bevezesse. Latint csak a III. és IV. osztályban kellene tanítani; és pedig a III. osztályban alaktant, Phaedrus bájos meséivel kapcsolatban, a IV. osztályban mondattant, könnyű Ovidius és Caesar szövegekkel. Itt hangsúlyozni kívánom, hogy az egységes középiskola tantervére vonatkozó ezen elgondolásaimnak vázlatát már 1924. évi konferenciáinkon és megbeszéléseink alkalmával is kifejtettem és akkoriban a klasszikus oktatás meggyőződéses hívei részéről némi szemrehányásban is részesültem, mert a két első évet el tudtam képzelni latinnyelvi oktatás nélkül. Valóban a gimnáziumi oktatáson végig vonuló tantárgyak között csak kettő van, amelyek a gondolkozás, az ész fejlesztésére kiválóan alkalmasak: ezek a latin nyelv és a számtan ; a többi tantárgyak ismereteket közölnek, az általános intelligenciát növelik, de az agyvelő kiképzésében az előbbi kettővel nem versenyezhetnek. — Azonban el kell ismernünk, hogy a gimnáziumba lépő tanulónak már a gimnázium és az elemi iskola tanítási módszere közötti óriási különbség is nehézséget, zökkenést okoz, nem szabad ezt a kis gyermek mentalitásától oly távol eső latin nyelvvel, az igazi tudományos képzés alfájával egyelőre növelni. így azoknak lemaradásában, kikről már az előző években kiderül, hogy középiskolába nem valók, a latin nyelv nem lesz „bűnös“ ! A két évi veszteség pedig a további 6 év alatt könnyen pótolható; mert ha a német nyelv tanulása közben megismerkednek a tanulók olyan nagy dolgokkal, mint genitivus, dativus, accusativus, jelző és jelzett szó, alany és állítmány egyezése stb., akkor a latin nyelv tanításának kezdete már sokkal könnyebb lesz, mint eddig volt; a III. és IV. osztályban mindenesetre elvégezhető lesz az eddigi I —III. osztály anyaga, az egy év mínusz a lelső osztályokban nemcsak kiegyenlíthető, de plusszá is lehet, ha — ami feltétlenül kívánatos — a felső osztályokba csak válogatott tanulók juthatnak fel. De ha az első két osztály elképzelhető is latin nyelv nélkül, nem képzelhető el a többi hat. — Annyira telítve van minden kultúr nép nyelve nemcsak a tudomány és művelt társalgás, hanem a kereskedelem és ipar — sőt újabban a gazdálkodás terén is
