Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Külföldi lapszemle
32 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Főleg a társadalmi környezetet rajzolja meg, melyben a mai leányiskoláknak működniök kell. A magyar nép úgy látta, hogy az iskola nem vezette ki a saját miliőjéből és ezért most elégnek tartja a hat elemit. A középosztály iskoláztatja leányait, de hányán fognak a végzett leányok közül elhelyezkedni ? A református iskolákat nem szabadna a V. K. M. jókedvétől függővé tenni. A leányiskolákat fokozatosan olyan szervezetbe kellene beleolvasztani, amilyen a diakonissza szervezet. Az egész református társadalomnak oda kell eljutnia, hogy a református intézményeket Isten alkotásainak tartsa, melyekhez csak ápoló, simogató kézzel szabad nyúlnia. A Magyar Pedagógia 1929. évi november-decemberi számában Szemere S. a pedagógia és filozófia viszonyát vizsgálja és megállapítja, hogy a pedagógia nem alkalmazott filozófia, hanem a pedagógia autonom tudomány, melynek alapja külön értékeszme, a műveltség eszméje. Lux Gy. "A modern nyelvi olvasmány és a Kultúrkunde ‘ kérdését tárgyalja és az utóbbinak a tanítását, — de a túlzások kiküszöbölésével — szükségesnek tartja. Sz. O. Külföldi lapszemle. A Revue Uníversítaíre 1929. évfolyamából. Angol és amerikai tanulók címen, a Revue 9. számában egy komoly, elfogulatlan angol utazó érdekes összehasonlítást tesz. A kettő, úgymond, bár két egy testvér, angol-szász vér mindenik, nem hinné az ember, milyen messze esik egymástól legalább egész fiatalon, a felserdülés zsenge korában. Az első dolog, amin megakadt a szeme és megütközött a lelke Amerikában: a fegyelmező rendszer hiánya, vagy legalább is gyönge lábon álló gyakorlata. Otthon, elhagyott hazájában, jelenti ki önérzetesen, a rendet, fegyelmet egy kis csapat válogatott ifjú, „prefectus, monitor“ néven biztosítja, ők felelősek a tanulók magaviseletéért s ennek fejében kiváltságos a helyzetük, szinte kiskirályok alárendeltjeik között. Rendjén van, vagy nincs, — szavuk törvény tekintélyével hat, Ellene nincs fölebbezés. A „deliquensre“, úri tetszésük szerint szabhatnak büntetést: a „kormos“-tői 150 vergiliusi verssor lekörmöléséig. A hagyomány náluk oly szoros, annyira kötelező, hogy a fiúnak, aki rossz bánásmód miatt találna otthon panaszkodni, az apja könnyen odavethetné: „Lári-fári, magam is átestem rajta s nem bántam meg máig sem." Amerika szabad polgára és ennek gyermekei, akik arany szabadságot élveznek mindenkép,. az angol kemény fegyelmezésben a középkori zsarnokság maradványait látnák. Míg az angol szemében ez az úgynevezett amerikai fegyelem — valóságos „lucus a non lucendo" és szinte a nevetséggel határos. Az utazó második észrevétele: az amerikai sportok oly termé
