Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Gulyás József: Magyar protestáns könyvtárpolitika
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 104 sok gondolatébresztő dolgot tartalmaz, nem állhatom meg, hogy ne szóljak hozzá. És éppen itt, a könyvekből táplálkozó tanárság, tanítóság és diákság tanügyi lapjában. Én első tényezőnek a hiányok pótlását tartom. Nem a fejlődésben elmaradt könyvtárak könyvekkel való kiegészítését értem ezalatt, hanem azt, amit Varga professzor úr is, hogy a felhalmozott, de munkaerő s pénz hiánya miatt fel nem dolgozott anyag végre beállíttassék a használatba. Mert igaza van Gulyás Pálnak, aki a Magyar Könyvszemlében a könyvtárakról írva azt mondja, hogy a vidéki könyvtárosok legtöbbje csak mellékfoglalkozásként „űzi" a könyvtárosságot. Bizony, a legtöbb helyen csekély díjért, csaknem teljes óraszámmal dolgozó tanár áll a könyvtárak élén, aki a tanári foglalkozással járó sok-sok munka (dolgozat, gyűlés, helyettesítés, osztályfőnöki teendők stb.) miatt nem szentelheti teljes munkaerejét a könyvtárnak, Egy-egy nagyobb könyvtárban pedig gyűl, gyűl a munka, a könyv rakáson, nincs személyzet, aki feldolgozza. Pedig ezeket minél előbb fel kell dolgozni. Második teendő volna a kivitt könyvek bevasalása. Mert az emberek szeretnek könyvet kivinni, de visszahozni nem. Akad olyan is, akitől elkéri más, ettől ismét más, úgyhogy a könyvtár ritkán kapja vissza az ilyen könyveket. Harmadik teendő volna az értékek számbavétele. Ez látszólag könnyű munka, de csak látszólag az. Igaz, hogy megvan a Szabó Károly könyve s az ezt kiegészítő Sztripszky-féle pótlék, de ezek régen jelentek meg (1879—1898, ill. 1912) s nem teljesek. Csak a pataki könyvtárban nagy a száma azoknak a könyveknek, amelyeknek Patakon létéről Szabó Károly nem tud. Az apró ellentmondások miatt itt is sok pótlás volna beveendő. Pl. a III. kötet 2202. száma alatt emlit egy unikumot a Maresius könyvéből, amely azonban Pápán is megvan, így az értekezés unikum jellege problematikus. A Sztripszky-féle könyv pedig csak a Szabó Károly I—II. könyvéhez ad adalékokat és sok hibája van. (Nem jelöli pl. mindig meg azt, hogy melyik könyvtárban őriztetik az illető könyv.) Ahoz, hogy az összcímtárak után elinduljon a könyvtáros, az szükséges, hogy minden könyv címlapos legyen, mert a címlaptalan könyvek elkatalogizálása s cédulázása, vagy a cédulák beosztása nem mindig pontos, sok a kívánni való. En magam bizony nagyon sokszor sok fejtörés után tudtam megtalálni régi magyar könyveket. Az is megesik, hogy a köteteknek csak az első darabját könyvelték el, vagy összefoglaló címét, pl. Maresius előbb idézett munkáját, pedig abban sok értekezés van s köztük magyarok művei is akadnak. Itt tehát egy olyan megbízható, összefoglaló könyvet kell a könyvtárnokok kezébe adni, amely minden régi magyar könyvet magában foglal. Ki kell egészíteni Szabó Károly és Sztripszky műveit. Pl. a Kér. Magvető, az írod. Közi., a Magyar Könyvszemle, az Akad. Értesítő (Róth a könyvtárról. 1905. nov.), a Todorescu-könyvtár, az Apponyi-féle Hungaricák, a Pápai katalógus régi könyvei (1901, 1912), az Erdélyi Múzeum 1908, 1912-ből való stb. füzetei, a Századok 1879, 523, 1904,
