Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 9. szám - Rácz Lajos: Törökök, osztrákok
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 98 gyár nemzet gyöngítésére és letörésére, akkor meglátnék, hogy Trianon bekövetkezéséért, a Bécs által nagyrahízlalt nemzetiségeknek ellenünk fordulásáért a bécsi kormányt nem csekély felelősség terheli. 9. Ha az osztrák miniszterek és a Bécsböl hazánkba küldött kormányzók nem tanultak meg magyarul, annak az lehetett a főoka — mondhatná valaki —, mert a latin nyelv segélyével tudtak a magyarokkal érintkezni s így nem voltak a magyar nyelv megtanulására ráutalva, ellenben a törökök, akik nem tanultak otthon iskoláikban latinul, könnyebben juthattak hozzá a magyar nyelvhez, mint a latinhoz s ezért levelezhettek magyarul. Azonban ez az ellenvetés nem állaná meg helyét, mert az osztrákok a latin érintkezési nyelv mellett is folyton törekedtek a germanizálásra. Mária Terézia tervszerűen űzte a germanizálást: a magyar főpapi székekbe osztrákokat ültetett, a magyar főurakkal szívesen beszélgetett németül, míg azoknak csak pár szóval felelt, akik latinul dikcióztak hozzá, sőt a latinul előadott kérelmet is ismételteié németül, az országban létesített új tanintézetek nyelvévé a németet tette; a német nyelv tanulására a Ratio Educationis is nagy súlyt fektetett; II. József aztán hivatalosan is programmul tűzte ki a németesítést. 10. Abban, hogy az ország egyes vidékein teljesen kiveszett a magyarnyelvű lakosság s helyét az idegennyelvü nemzetiségek foglalták el, nemcsak a török pusztítás a hibás, hanem — mint tudjuk — sok fanatikus főpap és főúr egész járásokból kiűzte magyarnyelvű (ref.) jobbágyait s sváb és tót telepeseket telepített helvökbe. Körösi József statisztikus Nyitra és Hont, Görömbei Péter lelkész pedig Szatmár, Arad és több vármegye egyes községeiről és járásairól kimutatta ezt. 11. A Habsburgok a legkitűnőbb magyar katonákat és hadvezéreket félreszorították s állandóan idegen vezérek alatt idegen zsoldos sereget tartottak az országban, akik nem az ellenségnek, hanem a magyar lakosságnak lettek valóságos rémeivé. „Toll le nem írhatja azt a sok gonoszságot, melyet ez a had, vezetői szemeláttára, nemeseken, papokon, jobbágyokon elkövetett." (Szilágyi S.: A magyar nemzet töríénete. V. 498. lap.) Csoda-e, ha a magyar többször az emberségesebb töröknél keresett menedéket és pártfogást? 12. Erdélyre két ízben terjesztették ki a Habsburgok a török hódoltság idején protektorátusokat (1556—57 és 1600—04), de előbb a Castaldo, emitt a Basta elképzelhetetlen rémuralma újra a török kariaiba kergette a magyarokat. Még a németlelkűnek gúnyolt Bocskai is kiábrándultán keresett a töröknél segítséget, amely — ha politikából is, hisz’ azt a Habsburgok is megtehették volna —, de mégis másként viselkedett a magyarsággal szemben s kész lett volna magyar dinasztia alatt magyar királyságot hozni létre s azzal szövetségben, a Habsburgokkal szemben, tartós uralmat teremteni Közép- és Délkelet-Európában. Ezt célozta a Bocskainak ajándékozott korona s ugyanakkor a török seregnek „éljen a magyar király!" üdvrivalgása is. (Szilágyi S. id. mű 604—05. 1.) Hogy az ilyen s más efféle, a törökök részéről tapasztalt figyelem és kedvezés megragadta a magyar lelkeket, lehet-e azon csodálkozni ?
