Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 8. szám - Egyházi és iskolai hírek
84 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Hogy milyen tanár volt Rátz László, azt legékesebb szavakkal tanítványai tudnák elmondani. Mint a matematika tanára, a legnehezebb kérdésekbe is be tudta őket vezetni, a legelzárkózottabb gyermeki agyat is megtudta nyitni és a legterméketlenebbnek látszó talajt is termékeny földdé tudta varázsolni a matematikai igazságok számára. Tárgya, iskolájában a legkedveltebb tudományszakok egyikévé lett. A legkülönbözőbb képességű és hajlamú gyermeki elméket, melyekből egy-egy osztály rendesen állni szokott, bámulatraméltó ügyességgel tudta egységbe forrasztani, a gyengébbeket támogatni, az ingadozókat bátorítani, a kiválóbbakat problémák fölvetésével serkenteni és mégis mindig valamennyinek figyelmét lekötni és felettük szellemileg uralkodni. A szülők is nagyon jól tudják, ki volt nekik Rátz László. Gyermekeik nevelésének irányítására és a pálya megválasztására vonatkozó kérdésekben mindenkor teljes bizalommal fordulhattak hozzá. Széles szellemi látóköre, reális alapokon nyugvó, de ideális célzatú világszemlélete, nagy emberismerete és élettapasztalata valóban jó tanácsadóvá tette őt. Ilyen irányú hatásának legszebb bizonyítéka az a baráti kapcsolat, mely közte és tanítványainak szülei között szövődött, és akkor is megmaradt, amikor a tanítványok rég itthagyták az iskolát. Működése azonban nem csupán intézetének területére szorítkozott, hanem kiterjedt az egész országra és mindenhová, ahol a matematika tanításának kérdései érdeket keltenek. Húsz éven át szerkesztette a Középiskolai Matematikai Lapokat teljesen önzetlenül. Sem állami, sem másféte segítséget sehonnan sem kapott (de nem is kért), sőt a lap kiadására tetemes összeget is áldozott. A legnagyobb gonddal válogatta meg a folyóirat cikkeit és feladatait, hogy a tanulókban a matematikai problémák iránt való érdeklődést fölkeltse és az igazi matematikai gondolkozás-mód magvait elhintse. Még nagyobb gonddal és lelkiismeretességgel olvasta át és bírálta meg az ország minden részéből érkező megoldásokat. Nagy éleslátással mindenkor feltudta ismerni az igazi tehetségeket. Úgyszólván mindazok, akik az egyetemeken és a főiskolákon mint kiváló matematikusok kitűntek, csaknem kivétel nélkül az ő lapjának szűkebb gárdájából kerültek ki. Mint a Közoktatási Tanács tagjának, fontos szerepe volt a matematikai tanítás reformjának keresztülvitelében. Az új tantervben s a hozzá készített utasításokban tulajdonképpen a tanításnak az a módja nyert szentesítést, melyet Rátz, kartársaival együtt a budapesti evang. gimnáziumban már három évtizeddel ezelőtt megvalósított. Elsősorban pedagógiai célt szolgáltak munkái is, mint a „Matematikai Gyakorlókönyv“, „A függvények és az infinitezimális számítás elemeinek tanítása a középiskolában" (E harmadik munkája „A középiskolai matematika tanítás reformja“ című könyvben jelent meg). 1909-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter a matematikai oktatás nemzetközi bizottságába Magyarország egyik képviselőjévé nevezte ki, s e minőségében résztvett a Milánóban, Cambridgeben és Párisban tartott nemzetközi kongresszusokon. 1910-ben a franciaországi „Ministére de ['instruction publique et des beaux-arts“ kitüntette az „Officier d’ Académie“ címmel. 1909-ben, Góbi Imre nyugalombavonulósa után kartársai az iskolai főhatósággal egyetértésben, intézetének igazgatójává választották meg. E tisztséget is a legnagyobb lelkiismeretességgel és buzgósággal töltötte be, s jóhírű iskoláját tovább vitte a virágzás útján. 1914-ben azonban e hivataláról lemondott, s visszatért a tanári katedrára. A tanári kar és az iskolai főhatóság ezt az elhatározást nem tudta megérteni, mert úgy alulról, mint felülről osztatlan bizalom sugárzott feléje. Valószínűleg bántotta őt az az ellentét, amely a tanítás munkáját
