Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 8. szám - Hazai és külföldi irodalom
68 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Dr. Szontágh Vilmos: A közigazgatás szabad belátása. (Diszkrecionális közigazgatás.) Közigazgatás jogi dogmatikai tanulmány. A miskolci evang. jogakadémia tudományos értekezéseinek tára. 32. szám. 253. oldal. Jeligének tenném e sok jogi érzékkel és jogi meglátással megírt komoly munka homlokzatára azt, amit Szontágh dr. befejezésül mond : „A jogállam megvalósítását a jó közigazgatástól várja a jogász közvélemény!“ Mert absolut igazság ama megállapítása: „Elvünk ugyanis az, hogy ahol megfelelő jogászi készséggel felderíthető a törvényhozó akarata, ott annak végre kell hajtatni, akár megfelel a jogi érzékünknek, akár nem, mert ez az alkotmányosság alapvető követelménye !“ Köszöntjük Szontágh dr.-t e hézagpótló munkájának megírásáért, mert a szabad belátás adott és ad ma is legtöbb alkalmat a sokszor nem is a legjobb jogi érzékkel megáldott közigazgatási tényezőknek, a hivatalos hatalommal való visszaélésre. A cél, amelyet maga elé tűz, hogy a szabad belátásnak a közigazgatáshoz való viszonyát, érvényesülési lehetőségeit kifejtse és korlátáit megállapítsa, széleskörű jogirodalmi ismeretével, alapos közigazgatási tapasztalataival, nagy mértékben járul hozzá e fontos kérdés tisztázásához. Rövid bevezetés után a közigazgatásnak, mint állami működésnek a mibenlétével foglalkozik s megállapítja, hogy a közigazgatás alatt érti: „a végrehajtó hatalom szerveinek a szervezeten kívül álló harmadik személyekkel szemben, állami közhatalommal való, konkrét jogviszonyt megállapító tevékenységét, az azzal kapcsolatos segéd tevékenységgel együtt." Pauer nyomán „tanakodásszerű fontolgatásnak“ nevezi a szabad belátást, mely a közigazgatásban a jogszerűséget van hivatva szolgálni. Éles határt von a közigazgatási bíróság hatásköre és a közigazgatás szabad belátási tevékenysége között, lévén a bírói tevékenység tisztán a törvény alkalmazása a jogrend fenntartására, míg a közigazgatás, a szabad belátás útján, a jogrend valamely új elemét létesíti az államakarat megvalósítására. Ennek megállapítása után részletesen foglalkozik a szabad belátás jogi természetével. Visszapillantást tesz a közigazgatási tevékenység történeti fejlődésére egészen onnan kezdve, amikor még szabályozás nem is volt, csak közigazgatás, mint „önkényességig szabad közhatalmi tevékenység“. Teszi ezt azért, hogy a szabad belátás nehéz problémáját nemcsak alakilag, de tartalmilag is az államcél érdekében jogi korlátok közé vonja. Megállapítja, hogy a diszkréció tisztázását elősegítette a közigazgatási tevékenység jogi szabályozása, alanyi jogainak elismerése és a közigazgatási bíróság felállítása. Megjelöli a szabad belátás határait a közérdek és az érdek szempontjából, kijelentvén, hogy annak positiv értelmű jogi korlátáit a hatásköri és az eljárási szabályok képezik, mert a szabad belátás határai egyértelműek a jogszerűség határaival. Felel arra a fontos kérdésre, mikor áll fenn az önkény a közigazgatásban s mikor beszélhetünk parlamentáris párt
