Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 8. szám - Dr. Szondy György: Levelezőlapok, vetítőgép, illusztrációk
58 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE csolójába kapcsolható s a képeket a fehér falra vetíti. A természetrajz tanításához pedig egy Leitz-féle mikroprojektor adja a kiegészítést; ezzel mikroszkópiái metszeteket, sőt élő planktont is vetíthetünk. Mai állapotaink mellett, fent elsorolt sokoldalúága miatt, föltétlenül előnyben részesítem az epidiaskopot a mozigéppel szemben. Ez inóbbi sokkal drágább, körülményes elhelyezést kíván, kezelése nehézkes s a filmek noha drágák, mégsem mindig megfelelők. Üj iskolánk berendezésekor a természetrajzi és fizikai előadótermek falaira kiváló természettudósok arcképeit akasztottuk állandó díszül. S ekkor fájdalmasan éreztük a magyar természettudósok arcképeinek hiányát. Egy ilyen arcképsorozat kiadásával adós a Természettudományi Társulat, vagy az Akadémia, vagy mind a kettő. Holott nem is kerülne sokba; a szükséges klisék jórészt rendelkezésére állanak a Természettudományi Társulatnak; fogyasztóközönségül ott vannak a középiskolák, az egyetemek természettudományi és orvosi intézetei, sok más főiskolánk, intézetünk és intézményünk — sőt talán a német Lehman-féle arcképsorozattal is lehetne kapcsolatot találni s ezen a réven a magyar tudósok arcképei beilleszkedhetnének ebbe az internacionális tudományos galériába. Képekről szól Fehér Jenő cikke is az Országos Tanáregyesüleli Közlöny 1927. évi 9—10. számában:' új tankönyveink sikerületlen rajzait teszi szóvá. Sajnos, kevés foganatja volt észrevételeinek. Azóta két, egyébként igen kiváló újonnan megjelent természetrajzi tankönyv is volt a kezemben, elszomorító illusztrációkkal. Nemcsak, hogy 1—2 színes műmelléklet kivételével csupa vázlatos rajzot hoznak, de e vázlatok is rendkívül gyatrák. Egyik könyvben pl. két cserkész akkora sziklát emelget puszta kézzel, hogy egy óriásnak is becsületére válnék. S a szikla alatti állatvilág csakugyan óriási : a meztelen csiga hosszabb, mint a cserkészkalap átmérője: a giliszta karvastagságú óriáskígyó. Ezek a rajzok eddig ismeretlen nevű művésztől származnak. De a másik könyvben újabban felkapott növényillusztrátorunk szerepel néhány ijesztő képpel: pl. a gabonaföld gyomnövényei, a kőszénkorszak vegetációja, az ópíumgyűjtés című színes táblák, illetve rajz. Itt a művész is, a kiadó is hibás: a művész, mert teljesen egyoldalú képességei tudatában, azokat meghaladó munkára vállalkozott, a kiadó pedig, mert a művészt ilyennel megbízta és sikerületlen munkáját elfogadta. Ilyen illusztrációkkal nem szolgáljuk sem a természetrajzi, sem a művészeti nevelést! Pedig az iparművészeti főiskola növendékei között is akadna jó egynéhány, akik olcsón, mégis helyesen és művészi szempontból is elfogadhatóan oldanák meg az ilyes földatokat. Persze, kellő vezetés és ellenőrzés mellett — s ha már mintáról kell dolgozniok, ne rajzoltassuk unos-untig a Schmeil-féle, már egyszer átmásolt illusztrációkat! De az illusztrációk dolgában a többi tárgyak tankönyvei sem állanak jobban. Pl. történeti tankönyveink is elhagyták a régi — s bizony 1 1 Megjegyzések az új természetrajzi könyveink képeihez. O.K..T.E.K. 1927.321—323.1.
