Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Egyházi és iskolai hírek
40 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE tételre a gyakorló főgimnáziumhoz osztottak be“ — jegyzi föl el nem titkolható örömérzéssel naplójában . . . Már rég megindult s biztató, élénk ütemben folyó tudományos munkássága eleinte a hellenistikus és római korbeli görögség területén mozgott. Ilyen többek közt „Az athéni társadalom Alkiphron leveleiben“ c. tanulmánya; 1910-től kezdve azonban állandóan a közép- és újkori görögség irodalma területén végez önálló kutatásokat, különös tekintettel mindig a magyar vonatkozásokra. Ezek közül való régibb dolgozatai (válogatva az ide nem iktatható sok közül): „A veszprémvölgyi oklevél görögnyelvű alapitó levele“, a „Hazatérő férj“ és a „Rezervát eskűs tisztasági próba motívumai Achilles Tatiosnál“, a „Halotti beszéd és könyörgés“, „Ungria helynév Beotiában a középkorban“, „VIII. Paleologos Mihály ifjúkori hütlenségi pőre“, „Adalékok Paraspondylos Zotikos életviszonyaihoz és a várnai csatáról szóló költeményéhez“, .,Egy bizánci lovagtorna ekphrasisa." Eredményes, önálló kutatásainak elismerését mutatja a Philol. Társaságnál elért választmányi, szótárszerkesztő bizottsági tagsága, másodtitkári, hely. szerkesztői tisztsége. Később a Magyar Tud. Akadémia klassz, fii. bizottságának segédtagja. Majd 1917-ben a budapesti egyetem bölcsészettud. kara „A közép és az új görög filológia“ c. tárgykörből egyet, magántanárrá képesíti s ő e minőségben előadásait 1917—18-ban „Bizánci-magyar érintkezések emlékei és forrásai“ c. heti 2 órás kollégiummal kezdette meg. A tanács-kormány pedig 1919 tavaszán rendes tanárrá léptette elő.** Sajnos! ez volt az a bűvös Pandóra-szelence, amelyből minden baj és veszedelem kiáradt reá, az egy jó reménységen kívül. Ha engedett a baráti, kartársi unszolásának, ha hiúság, elhamarkodás sugalta e tettében, nem bűn volt az részéről, hanem szerinte „sokkal nagyobb valami: ,,talleyrandi hiba“... Mennyire nem állott vele arányban az 1920. február 4-én Haller miniszter által hozott ítélet, amely mindennemű tanári állásától megfosztotta, kitetszik onnan, hogy a későbbi revíziós ítélet azt megváltoztatva a 111. fokú büntetést 11. fokra (pénzbírság) enyhítette. Életének e nevezetes, sorsdöntő fordulata óta teljesen félrevonulva kenyérkereső foglalkozások (magánórák, fordítgatás) közt és tudományos kutatásainak élt. A magyar őstörténelemre vonatkozó tanulmányaiból egyrész a „Körösi Csorna Archivum“-ában jelent meg, a magyarországi bizánci jellegű közleményeket pedig külföldi szakfolyóiratokban rendszeresen ismertette. Grézi, berlini, müncheni, athéni byzantinologusokkal állandó összeköttetést tartott fenn, mintegy a tudományos diplomácia megbízottja s „accreditált képviselője.“ Nehéz életgondjai s küzdelmei kőzepett, ha máskor nem, az éjnek nyugalomtól elvont óráiban, Írogatta ezentúl tartalmas cikkeit a különböző lapok, folyóiratok számára, bár korántsem a régi friss erővel, munkakedvvel, amit sajnálatos magánviszonyai eléggé magyaráznak. De azért bízik és küzd hősi lélekkel, becsülettel. Érdekes cikket ír olykor-olykor a Magyar Nyelvőr részére, amilyen p. o, De filio ducis Leonis, „A magyar név eredete“. A Munkács B. emléklszámban „A magyarok 922. évi kalandozásáról“ tájékoztat. A Giesswein alapította Aurora, Görögországról, a gör. szabadságharcról szóló dolgozatait közli. A Gzakó-féle Független Szemle könyvismertetéseit hozza. Benedek Irodalmi Lexikonba egy csomó különféle görög tárgyú cikkecskét iktat be hasábjain, • A teljes sorozatot 1. a kiilön életrajzban. "* Késztetésen beszámol róla a külön élet-rajz. Ii. ott.
