Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 7. szám - Koncz Aurélné: Évzáró beszéd a debreceni ref. leánygimnáziumban
16 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Mert ennek a további kiépítésnek szüksége már megvan. Már az új épület is szűknek bizonyéit az idevágyók befogadására. A jövő iskolni évben megfelelő helyiség hiányában nem tudjuk az ötödik osztályt párhuzamos szakasszal ellátni, pedig ez a jelentkezők nagy számánál fogva szükséges volna, mert a párhuzamosított negyedik oszt. növendékei legnagyobb részben itt óhajtják tanúlmányaikat folytatni. De még ezek közzűl is legfennebb 50-et vehetünk fel s nem marad hely a polg. iskolákból és a vidéki iskolákból jelentkezők számára. Növendékeink létszáma évről-évre gyarapodik s intézetünk, 600 tanulójával az ország legnépesebb leányközépiskolája. Ebben bizonyítékát látjuk egyfelől annak, hogy a közönség bizalommal van irántunk, de azt is látjuk, hogy a szülők egyre jobban érzik a gimnáziumi nevelés szükségét, mely 8 osztályával és érettségi bizonyítványával minden szellemi pályára képesít, Már pedig ma a nőnek is hibátlan szellemi vértezetben kell kiállaní az élet küzdőterére, A bizonytalan közviszonyok s a jövő kilátástalansága arra indítják a leányaik sorsán aggódó szülőket, hogy azok jövőjét úgy biztosítsák, hogy saját lábukon tudjanak megállni. Tanítványaink nagyobb része is belátja, hogy komoly dolog az élet s arra komolyan kell gondolni. A boldogúlásnak sok módja van, de aki a tanulás nemes és komoly módját választja, annnak nemesen és komolyan kell a választott cél felé törekedni. Aki így gondolkozik, az nem úszik vakon a divathóbort léha árjával, hanem finomúlt és nemesített ízlését állítja be írányjelzőnek s nem keresi az olcsó hatásokat. Nemes egyszerűsége a külsőségekben is megelégszik az iskola szociális érzéket nevelő egyenruhájával, sötétkék kalapjával s más, a különböző viszonylatokra kötelező előírásaival. Aki elfogulatlanúl ítél, tudja, hogy az iskola nem a színgazdagságot irigyli az ifjúságtól, nem a fiatal arcocskához illő változatos kalapformát s annak tarkaságát, — az iskola az egyenlőség elvét hirdeti s ezt az elvet a gyakorlatban is keresztül viszi. Az iskola a természetet és egyszerű életformákat akarja megkedveltetni, ezért nem engedi meg a piperés öltözködést, mesterséges szépítő szerek használatát, mint a melyekre a 10—18 évig terjedő életkorban szükség nincs. Hiszen fiatal arcon visszatetsző a mesterséges rózsa éppenúgy, mint a fakó fehérség. A fiatalság a maga hamisítatlanságában szép s visszásán hat, ha a 16 éves leány a mama vagy a nagymama kendőzőszereit alkalmazza. Az iskola nagyon tisztában van azzal, hogy a divatot a tanári konferenciák nem tudják megváltoztatni. Nem is akarják. Csak nemes egyszerűségre, Ízlésre akarnak nevelni, hogy a fiatalság ne azért mellőzze ezt vagy amazt, mert tilos, hanem azért, mert maga is belátja, hogy az külső, vagy belső Ízlése szerint nem szép. Ilyen szellemben igyekeztünk hatni ifjúságunkra s nagyobb panaszra e téren okunk nem is volt, Hiszen az intelligens középosztály, melyből növendékeink szelektálódnak, 90%-ban maga is így gondolkozik, — a másnézetű 10%-ot pedig igyekszünk jobb meggyőződésre bírni, annak feltárásával, hogy mostani kétségbeesett, csüggesztő helyzetünkben, nyomasztó közviszonyaink között emelkedett szellemre, izzó
