Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
234 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLÉ viszont részletetesen ismerteti s irántuk a legnagyobb elismeréssel van. Szerinte a „D. L. E. H.“ a 20. századbeli német iskolai ügy legnevezetesebb és legvonzóbb jelensége. (Hí. 213.) E közelebbről vett pedagógiai kérdéseken kívül igen nagy teret juttat két fontos és egyre jobban hangsúlyozott tárgykörnek: a gyógypedagógiának és a testi nevelésnek. Ezzel lehet megokolni az orvosi cikkek feltűnően nagy számát (kb. 50) és sok esetben a szükségesnél is részletesebb tárgyalását. Egyike-másíka határozottan kinő a pedagógia keretéből. Azonban nemcsak a gyógypedagógus és a testnevelő olvasgathatja haszonnal ezeket a cikkeket, hanem a tanító, tanár is. Lexikonokban, hol nagy a munkatársak száma, nagyon nehéz kialakítani az egységes szellemet. Ennek az anyagát is mintegy 200-an hordják össze. S hogy mégis a lehetőség szerint megvalósuljanak azok az elvek, melyeket az előszóban ismertetett a kiadó, a világnézeti- és az alapvető pedagógiai kérdésekről szóló cikkek javarészét őrnaga írta: I. kötet: Ev. Pädagogik. Dogmatismus. Andacht. Bildungsideal und Bildungsziele. Bildunngsgüter. Bildungswerte. Bildungsvorgang. Bildungsverfahren. Erziehender Unterricht. Didaktik. II. kötet: Gegenwartspädagogik. Harmonische Bildung. Formale Bildung. Jndividualisierung (ped.) Führung (erzieh). III. kötet: Lehrer. Lehrformen. Lehrziele. Lernen und Lehren. Lehr verfahren. Lehrgegenstand. Methode. Belőlük nemcsak a tudós, hanem a lelkes pedagógus szólal meg, aki a mai komoly helyzetben veszélyben látja egyházát, de még sokkal inkább népét, „mert veszélyeztetve van belső életének a tisztaságában és erejében.“ (II. 372.) A német népnek és nemzetnek ez a nagy szeretete szintén erős jellemző sajátsága e lexikonnak. Annyira, hogy ebben a tekintetben elfogultnak kell mondanunk. Adja ugyan a nagyobb kultúrállamok közoktatásügyének az áttekintését, de — egy kivételével •— német szerzők tollából ; kapnak helyet ugyan más nemzetek nagy bölcselői és pedagógusai is, azonban egyetemes pedagógiai szempontból kisebb jelentőségű néjuet nevelőkkel aránytalanul hosszan foglalkozik. Nyugodtan nevezhetnénk igy: „Deutsches Päd. Lexikon.“ Nem említve a német műveltség és a nevelés kapcsolatáról szóló cikkeket, igazoljuk ezt az állításunkat az „Ausiandsdeuschtum“, „Auslandschulen“ részletes tárgyalásával s az utóbbi cikk végső mondatával is : „A német népnek állandóan tudatában kell lennie annak, hogy az ország határai nem határai a németségnek.“ (I. 349.) Nagy gondolat: tanulhatnánk belőle elesett helyzetünkben mi is 1 A németség e céltudatos munkájának alapos ismertetése e két cikk. Nagymagyarország németeklakta területeiről nem ír, a jelenlegi helyzetet is csak éppen megemlíti. (Félmillió német, Budapesten egy németbirodalmi főreáliskola.) Még két cikk vág bele ebbe a tárgykörbe. Egyik a „Minderheísschulwesen." Ebben is leginkább a német kisebbségek ügye fekszik a szívén. Őszintén megvalljuk: jól esett volna olvasnunk valamit a cseh-, oláh- és szerb megszállott területen élő magyar kisebbségek szoiporú kulturális helyzetéről, — azonban az „Európa keleti államai-
