Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 228 A szótudás minden nyelvtanulás alapja, sok szó nélkül el sem képzelhető helyes tanítás. Hogy ma ez nem kielégítő, annak első oka, hogy nincs rendes szókihallgatás, házi feladatot lehetőleg nem adunk, pedig a szókat magánúton kell megtanulni, végül nem eléggé következetesek a tanárok abban, hogy csak az idegen nyelvet használják tanításukban. Hogyan is történjék a szótanulás ? Mindig az egész szóanyagra kell építnni; itt nem fontos, hogy tényleg kiírják-e a szókat külön a tanulók, vagy csak a könyvből tanulják meg ; a kikérdezést sem szabad úgy végezni, mint régen, hogy különálló szókat szedtek ki vallatva a tanulóból és ezzel a szótanulást megútáltatták : leghelyesebb mondatokkal, kérdezve a szók tudását ellenőrizni. Igaz, hogy ez nehéz, mert a tanuló nem veszi annyira észre, hogy ellenőrzik, de következetességgel rá lehet tanítványainkat a rendszeres tanulásra szoktatni. Régen csak iskolai olvasmány volt (előre preparálva), most van házi is, és ki nem preparált olvastatás is; mindig kell az olvasmány végén szókincsösszegezés, mint ahogy nyelvtani értékelés is. Mindezek a nyelvi készség elsajátításának eszközei: cél, hogy egyszerű tárgyat megtudjon a tanuló érteni és értetni is. A legalsó fokon könnyebb a gyermek beszélgetésre szoktatása. Éppen ezért fontos az, hogy a modern nyelvet lehetőleg alsó fokon lehessen kezdeni, ahol még szívesen fecseg a gyermek, később nehezebb a megszólaltatás. De ha az első osztályokban következetesen a modern nyelven beszélünk, hozzászokik a tanuló ahhoz, hogy pl. angol órán csak angolul beszéljen. Alsó fokon csukott könyv mellett beszéljünk: olvasmány, tartalom szabad elmondása, átalakítás, drámai előadás szerepek kiosztásával, végül kis fejezetekre tagolás tehetik érdekessé a tanulást. Az olvasmány tárgyalásnál elv legyen, hogy a fordítást mellőzzük: pontos megértés kell, de fordítás nélkül. Erre a beszéltetés szolgál: kérdés és felelet vezethet mint első lépés. Az új szókat mindig jól ki kell emelni: nem helyes azonban előre megmondani ezeket, sem utólag beadni, mindig arra kell törekedni, hogy a tanulók értsék meg, találják ki az új anyagot. Ha kurzive olvastunk az iskolában, ezt lehetőleg ne adjuk fel otthoni feladatnak. Felső fokon a tanulókat összefüggő előadásra is szoktatni lehet, akkor nem szabad folytonosan megszakítani őket, hanem utólag a megjegyzéseket megtenni, ezt tegye úgy a tanár, mint a többi tanuló. Erre talán vérbeli pedagógust nem is kellene figyelmeztetni : az ilyen folytonos közbeszólás a tanuló önérzetét kisebbíti, bátorságát veszi el. Az írásbeli dolgozatok iskolai, házi és javítás céljára szolgálók. Elv legyen: inkább túl sok iratás, mint kevés. Nem kell egész órai munkának lenni, s arra kell törekedni, hogy a tanuló szeresse az írást is. Nem szabad az osztályozásnál ezt annyira előtérbe helyezni, erre alapítani a növendékek megítélését. Itt is fontos, hogy ne fordittassunk : első fok a kérdés és felelet, aztán a tanultak fejből való leírása, majd átalakítások, ebből szabad elbeszélés, végül felolvasás után írás. A tollbamondás minden fokon előnyös lehet: ez ne legyen régi anyag, hanem új, de szókincs szerint teljesen bírt anyag.
