Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 6. szám - Papp László: Az Országos Ref. Tanáregyesület közgyűléséről
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 211 végvárában. Az elnökség s velük együtt a tanárok nagyrésze 5-én este érkezett meg az állomásra, ahol ünnepélyes fogadtatásban volt részük. A gyűléskezések sorát a szakosztályok értekezletei nyitották meg reggel 8 órakor. 10 órakor választmányi gyűlés, 11 órakor istentisztelet volt, mely utóbbin Vargha Dezső csurgói lelkész mondott magasszárnyalású imát s kérte az Isten áldását a közgyűlés munkájára. Dr. Dóczi Imre elnök fél 12-kor nyitotta meg a gyűlést, amely az ebédre szánt két óra leszámításával este 7 óráig tartott. A nyelv- és történettudományi szakosztály első előadója Samu János budapesti tanár volt. Előadásának tárgya az új ref. tanterv kérdése. Ez új tantervnek könnyitenie kell a tanulók munkáján s a testi és erkölcsi nevelés szempontjának kell érvényesülnie benne. Mivel a Bessenyei-féle terv ezeken az elveken épül, örömmel üdvözli az új ref. tantervet. Többek hozzászólása után kimondja az értekezlet, hogy a kilátásba helyezett új állami tanterv megjelenése után azonnal el kell készíteni az új ref. tantervet, s lépéseket kell tenni, hogy azt minden ref. iskola használhassa. Amit a szakosztály elnöke, Borsos Károly már 1924-ben hangoztatott, kéri a bifurkációt s így természetesen a három iskolatípus kiküszöbölését. Kéri továbbá a túlterhelés megszüntetésére az óraszám és az anyag sürgős redukcióját. Horváth Endre (Pápa): Egy vagy két modern nyelvet tanítsunk-e ? címmel tartott előadást. A két modern nyelv tanítását helyesli. A nyelvtudás a szellemi érintkezés leghatalmasabb eszköze. Elleneink győzelmüket jórészt nyelvtudásuknak köszönhették. A balkán népek s az északi szlávok legalább két nyelvet beszélnek anyanyelvükön kívül. Gyermekeink elhelyezkedését is nagyon megkönnyítjük, ha módot adunk nekik nyelvek tanulására. Két ellenérv: a második nyelv túlterhelést jelent, az élő nyelvek tanítása eredménytelen. Az előbbi elkerülése céljából tanítsunk lelkiismeretesen, de legyünk tekintettel a többi tárgyra is. Az eredmény, tekintve hogy fele óraszámban tanítjuk, mint a latint, nem áll mögötte a latinból elért eredménynek. A tanulók 30—40 u/o-a boldogul szakkönyvekkel s jó alappal rendelkezik ahhoz, hogy alkalomadtán idegen környezetben meg tudja magát értetni. Vitéz Bessenyei Lajos a hatvanas létszámban keresi az eredménytelenség okát. Az osztályokon belül nyelvcsoportok létesítését javasolja, esetleg nyelvtanitok segítségével. A következő előadó dr. Tőrös László (Nagykőrös). Bebizonyítja, hogy a latin nyelv nem rontja a magyar nyelvérzéket. Alig van nyelv, amely a magyar nyelv psychéjének annyira megfelelne, mint a latin. Kevés számú latinizmus került ugyan nyelvünkbe, mint pl. egyes jelzők használatában (A megszabadított Jeruzsálem, Jeruzsálem megszabadítása helyett), coniunctivusok használatában, de mi ez ahhoz a sok germanizmushoz képest, amikkel nyelvünk tele van. A latinizmusokat jó magyaros fordítással lehet elkerülnünk. Még egy előadás hangzott el. Dr. Jausz Béla (Kisújszállás) a némeL-nyelv tanításáról beszélt. Helytelennek tartja a VKM úr ama tervét, hogy a németet az első osztályba viszi le. A II. osztályban is
