Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés könnyítése az alsó négy osztályban
14 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE séget ezek között a genitivusok között, hogy ezekkel a különböző genitivusokkal tényleg valami különlegeset akar kifejezni. Pedig bizony nevetségesnek tűnnék fel, ha az anyanyelvben az atya háza, Petőfi költeménye, Róma leigázása, Magyarország része, a tett embere kifejezésekben a birtokos jelzőket egymástól megkülönböztetnénk. Ilyen önkényesen konstruált genitivusokat a latin nyelv sem ismer. Egyetlenegy genitivus van s ennek fő alkalmazása teljesen világos: ha egy substantivumot egy másik közelebbről meghatároz vagy megmagyaráz, akkor az utóbbi genitivusban áll. Egy csomó genitivus kidesztillálása a latin nyelvből, valószínűleg a logikus gondolkozás fejlesztésére, — tudományos szempontból is, pedagógiailag is hibás." Hoffmann szerint vannak olyan esetek is, amikor az ilyen tréfás szórakozásokon túl egyenesen a latin nyelv szellemével ellenkezőt tanít az iskolai grammatika. Jó példa erre a conjunctivus potentialis, ami Krell kutatásai szerint a latin nyelvben ismeretlen volt olyan formában, ahogy mi tanítjuk. Ez is azért van, mert a nyelvtani szabályokat Cicero és Caesar mesterkélt retorikus megmerevedett nyelvhasználatából vezettük le. Hogy a si roges, respondeam-ban a praesens a lehetőséget fejezi ki a valótlansággal szemben, nem igaz, mert Plautusnál ennek a mondatnak irreális értelme is van. Az úgynevezett consecutio temporum, a si hoc facies, te laudabo féle mondatban talán érvényes a klasszikus prózára, de nem karakterisztikus a latin nyelvben. Plautus bizony azt mondja: gaudeo, si redís, A nyelv a lelkiélet összességének és nemcsak a logikus gondolkozásnak a kifejezője s nem szabad csak erre a szűk térre szorítani. Addig is, míg a ma használatos analitikus grammatikák helyébe valaki, megírja a szintetikus iskolai latin nyelvtant, — talán jó lenne meggondolni a szaktanároknak az említetteket. Talán meg lehetne csinálni azt, hogy különösen az I. és II. osztályban a kivételek elhanyagolásával csak a szabályos alaktani formákat tanítanák meg. A kivételeket csak ott és akkor, amikor szükségünk van rá, A magam részéről például helyesnek tartom azt az eljárást, hogy minden főnévnél a tövet és a nemet is taníttassuk meg: mel, mellis 1-tövü, neutrum. Ha így idegződík be a szó a tanulónál, jobb eredményt érünk el, mint a verses nemi szabályok betanításával, mert a gyermek hiába fújja hibátlanul a collis, postis, vermis, ensis, mensis, axis, orbis stb. sorokat, az alkalmazásnál nem tudja kikeresni a nagy kazalból a szükséges szalmaszálat. Természetesen az általános szabályok megtanítása (az a-végüek nőneműek, um-végűek semlegesek, folyók, városok nőneműek, stb.) érintetlenül maradna. Minthogy pedig a latínnyelvű oktatás célja a latin írók megértésére és szabatos fordítására való képesség, talán nem is olyan nagy veszedelem, ha néha a magyarról latinra való fordításnál nem a legtökéletesebb a nemek szerint való egyeztetés. Éppen ilyen felesleges a pluralia tantum felsorolásának a követelése. Ha a tanuló moenia, moenium-ot tanult meg, már tudni fogja, hogy az csak plurálisban használatos, valószinűleg jobban, mintha 25 hasonló főnevet megtanul recitálni. A többes számban módosuló jelentésű főnevekkel,
