Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 1. szám - Nagy Miklós: A túlterhelés könnyítése az alsó négy osztályban
PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE 11 hogy mi az ige, a főnév, a melléknév, a bírtokosjelzö, az állítmány s néha bizony nem is hallotta azt a szót, hogy: tárgy. Majdnem lehetetlen feladat elé állítjuk a tanulót csak egy ilyen mondat lefordításával is: a rómaiak története szép. S ha még sikerül is beleverni a fordítást, értelmetlen és haszontalan munka marad az. Éppen azért nem zárkóznám el annak a gondolatnak a megvalósítása elől, hogy az év elején ne fogjunk hozzá mindjárt a latin tanításához, hanem négy hétig az összes latin órákon foglalkozzunk a magyarral s az így elvesztett huszonnégy latin órát vegyük vissza az év folyamán huszonnégy hét alatt. Ezeken a magyar órákon meg lehetne tanítani a magyar nyelvtanból annyit, amennyi a latin nyelvtan elemeinek megértésére feltétlenül szükséges, — ami anélkül is anyaga a magyar nyelv tanításának az első osztályban. S meglehetne tanítani az értelmes, helyes olvasást, valamint a tartalmak kihámozását is. Egyébként a magyar nyelvi anyagon semmi megszorítást nem tartanék kívánatosnak, sőt itt magam is az anyag kibővítése, illetve a heti óraszám szaporítása mellett foglalnék állást. Különösen arra kellene a magyar tanároknak figyelemmel lenni, hogy az irodalmi vonatkozások kiemelésével, az irodalmi szép fokozatos kidomborításával vezetgessék a tanulókat a magyar nyelvi oktatás legmagasabb célja, a magyar irodalmi műveltség megalapozása felé, Nagy figyelmet kell fordítani a helyesírás alaposabb beidegzésére, mert ebben a vonatkozásban igazán szégyenteljes állapotok uralkodnak még a felsőbb osztályokban is. Alaposabb megfontolást és megbeszélést követel a latin nyelv tanításának a kérdése. Tagadhatatlan, hogy a latin nyelv tanulóinknak meglehetősen nagy nehézséget okoz. Nem lehet most célunk a latin tanítás helyességéről vitatkozni, — a latint tanítani kell, mert ezt megköveteli a törvény, — még pedig úgy kell tanítani, hogy tanításunk eredményes is legyen. Kérdés most már, hogy a kitűzött cél megvalósítása mellett milyen módon tudnánk mégis könnyíteni tanulóink munkáján. Vizsgálódásainkat három szakaszra oszthatjuk, aszerint, amint a tanterv is olvasmányok tanítását, szókészlet gyarapítását és nyelvtani anyag megismerését tűzi ki célul. Az olvasmányanyag az I. és II. osztályban királymondákat tartalmazó összefüggő szöveg, a III. és IV. osztályban a római köztársaság története a pun háborúkig Livius alapján és a III. osztályban Phaedrus, a IV. osztályban Ovidius költeményeiből szemelvények. Tény az, hogy tankönyveink kivétel nélkül annyi olvasmányt vesznek fel, amennyit még a kiváló tanulók sem tudnak alaposan feldolgozni. A nálunk használatos Csengery—Orbán-féle tankönyvek szerint az I. osztályban 37 lapon 43 olvasmányt, a II. osztályban 29 lapon 26 olvasmányt, a III. osztályban 32 lapon 35 prózai olvasmányt, 10 lapon 21 phaedrusi mesét és 3 lapon gnónákat és sententiákat, a IV. osztályban 44 lapon 30 prózai olvasmányt és 20 lapon 13 ovidiusi verset lelkiismeretes alapossággal 30—35 létszámú osztályokban lehetetlenség megemészteni, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy már a II. osztályban is olvan
