Protestáns Tanügyi Szemle, 1930
1930 / 5. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Az új érettségi utasítás
154 PROTESTÁNS TANÜGYI SZEMLE Ugyanezen § 13. bekezdése szerint: „Az írásbeli dolgozatok tételeit a szaktanárok hozzák javaslatba az igazgató véleményének meghallgatásával." Mentól több ember tud valamit, annak titkossága annál kérdésesebb. Sokkal jobb, ha a tételeket a szaktanár lepecsételt borítékban adja át az igazgatónak, aki az így beadott borítékokat újra lezárva felterjeszti a főigazgatóhoz, illetve a vizsgálati elnökhöz. A 14. bekezdés szerint a magyarból összesen 6 tételt kell javaslatba hozni. Ez sok. Elég a magyar irodalomból 2, más tudományágból ismét 2, összesen tehát 4 és ebből 2-őt kell kitűzni a vizsgálatra, amelyikből a tanuló szabadon választhat 1-et kidolgozásra. A 19. bekezdés szerint: „ A felterjesztendő idegen nyelvi szövegekhez azok mintafordítását, a mennyiségtani dolgozatokhoz a feladatok megoldását csatolni kell", ez az intézkedés helytelen. Azokról, akik az írásbelieket átnézik, feltehető, hogy az írásbeli dolgozatok helyes vagy helytelen kidolgozását elbírálni képesek, viszont ezeknek a mintamegoldásoknak a csatolása csak több eshetőséget nyújt az írásbeli dolgozatok körül történő visszaélésekre. Helyes a 16. §-nak 2. bekezdése (a. pont), mely a szavazásra jogosultakat megszabja. Tárgyilagosan ugyanis csak az képes szavazni, akinek módjában volt a dolgozatokat megismerni. A következő kikezdés intézkedik azon tanulóról, akinek 2 írásbeli dolgozata elégtelen. De itt kell megemlíteni azt is, hogy akinek 1 írásbeli dolgozata elégtelen, az a tanuló ebből a tárgyból a szóbeli vizsgálaton beható kikérdezésnek vettessék alá. Ez ugyan a b) pontban a sorok közt megvan, de ez esetnek szabatosabb megfogalmazása kívánatos. Nem helyes a 17. §-nak egyfelől azon pozitívuma, mely egy napra 10 tanuló meg vizsgáztatását engedélyezi, másfelől azon negatívuma sem, hogy nem szabja meg a pontos időt, amennyi egy tanulónak a kikérdezésére legalább megengedhető. Tíz tanuló alapos megvizsgáztatása olyan teljesítmény, amely a bizottság munkájának komolyságát veszélyezteti, különösen népes intézeteknél, ahol 50—60—70 vizsgázó is van egy osztályban. Sokkal jobb volna az eddigi rendszer, mely a körülményekhez képest 8—9 tanuló kikérdezését engedte meg egy napon. Azt is szabályozni kell feltétlenül, hogy egy tanulót meddig lehet kérdezni. Mert az a korlátlan meghatározás, hogy „délelőtt 5, délután 5“ tanuló, a legnagyobb visszásságokra vezethet. Ki kell mondani, hogy 1 tanulóra a kérdezendő tárgyak számához képest (4 vagy 5 tárgy) 50—60 perc fordítandó. Nagyon a lényegbe vág a 19. § azon újítása, hogy a szóbeli vizsgálat tárgyai közül a mennyiségtant a gimnáziumban és a reálgimnáziumban kihagyta. Ezt az intézkedést azzal próbálja ellensúlyozni, hogy azok, akik a számtani dolgozatukat „elégtelenére csinálták csak meg, kötelesek a számtanból is szóbelit tenni. Ez alapon azonban kik azok, akiknek készülniök kell a szóbelire ? Ha mindenkinek kell készülni, akkor nincs semmi könnyítés a jeles vagy jó tanulókon ez
